Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

sáról. A presbitérium többségi határozattal úgy döntött, hogy a poharak egyikét „...a debreceni városi múzeumnak, a másikat az országos iparművészeti múzeumnak ajánlja fel letétképpen, azon feltétellel, hogy hű másolatot készíttetnek egyházunknak használatra, az egyház örök tulajdonjoga fennmarad, sőt ha valamikor városunkban nyilvános múzeum létesíttetnék, az illető múzeumok az eredeti poharat tartoznak vissza adni, ép úgy az egyház a poharak másolatát."

2 Több mint másfél évtizeddel később dr. Horkay Gyula szoboszlói járásbíró az egyik helyi lapban elodázhatatlannak látta egy városi ereklyegyűjtemény (helytörténeti múzeum) megteremtését. Cikkében hazafias érzelmekre és külföldi tapasztalatokra hivatkozva sürgette a „kallódó" történelmi emlékek összegyűjtését. Megdöbbenéssel látta, hogy a fiatalok ismeretei a város múltját illetően rendkívül hiányosak. A városban uralkodó akkori állapotokat, szomorú mulasztásokat többek között így jellemezte: „Bocskai zászlaja porlepte irattár fóliánsai között, adományleveie bádogtokban, hajdú hadnagyai képe keretezetten, évszázados levéltári anyaga feldolgozatlan, a történetére vonatkozó irodalmi adatok összegyűjtetlenek..."

3 A továbbiakban azt írja, hogy a külföldi országokban már a kisebb településeken is létezik helyi múzeum, ahol őrzik és gyűjtik a város történelmi emlékeit, a lakók életmódjával, szokásaival kapcsolatos anyagot, a jeles szülöttek alkotásait és egyéb értékeket. Sajnálhatjuk, hogy e kritikai észrevételekkel is nyomatékosított nemes gondolatok visszhang nélkül maradtak, mint ahogyan rövid úton feledésbe merült dr. Erdős Kálmán polgármester korábban (1925) felvetett ama terve is, miszerint a város irattárát rendbe kell tenni, és a magánkézben lévő történelmi emlékeket össze kell gyűjteni.

4 A II. világháború utáni években a múzeumlétesítő törekvések mind konkrétabb formát kezdtek ölteni. Szerepet játszott ebben a demokratikus időszakra jellemző művelődési vágy, a város lakóinak fel-fellobbanó hagyománytisztelete, s az a felismerés, hogy a növekvő idegenforgalom kulturális igényeinek kielégítése helyileg is nagyobb követelményekkel jár. E gondolkodás többé-kevésbé már kirajzolódott a képviselő-testület 1945. szeptember 9-i díszközgyűlésén, ahol az Ideiglenes Nemzeti Kormány két tagja Nagy Ferenc újjáépítési, dr. Oltványi Imre pénzügyminiszter és a vármegyei alispán is részt vettek. A gyűlés elején ünnepélyesen közölték: az elmúlt év őszén - a hadműveleti kiürítés során - Sopron megyébe menekített értékek a történelmi vonatkozású emlékekkel (zászló, adománylevél) együtt épségben visszakerültek. Majd a jegyzőkönyv szó szerint így fogalmazott: „...a Bocskai zászlót és az adománylevelet a város közönsége ... úgy tekintette, mint a Bocskai eszmék további érvé8