Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

míves könyvszekrénye. A másik bútordarab egy fekete színű, klasszicista stílusú szekrény, egykor a híres Foghtüy családé volt, s a hagyomány szerint az 1848/49. évi szabadságharc idején a rövid ideig Szoboszlón tartózkodó Kossuth Lajost is szolgálta. A céhszabályzat (1830), a céhláda (1835), a csizmadiák behívó táblája (1862) és a későbbi évtizedek cégérei, különféle reklámjai, ipartestületi emlékei a helyi ipar múltjára utalnak, akárcsak a cipész- és a két kovácsműhely teljes felszerelése. Ugyanakkor a különféle mikroszkóp és földgömb vagy éppen a tellúrium, lunárium s egyéb tárgyak a régi iskolák szemléltető eszközeit példázzák. Igen sokrétű az intézmény fürdőtörténeti anyaga is. Pedagógiai, kultúrtörténeti megfontolásból a múzeum mára hatvanas évek elejétől kötelességének érezte olyan szoboszlói kötődésű jeles emberek emlékanyagának gyűjtését, akik a hazai irodalom, tudomány, közélet," művészet terén maradandót alkottak. Az irodalomban Szívós Béla (1846-1912), Szép Ernő (1884-1953), Fehér Gábor (1893-1941 ), a tudomány terén Hőgyes Endre (1847-1906), Kenézy Gyula (1860-1931), Pávai Vajna Ferenc (1886-1964), Kovács Máté (1906-1972), a közéletben Gönczy Pál (1817-1892), a népdalok kutatásában Balla Péter (19081984), a művészetben Kepes Ágnes (1914-1973), Szabó László (19171984), Miskolczi László (1923-1988), Fekete Borbála (1933-1992), Kígyós Sándor (1943-1984) és Cseh Gusztáv (1934-1985) tárgyi és szellemi értékeinek több-kevesebb részét sikerült összegyűjteni, a nyilvánosság elé tárni. Ez a gyűjteménycsoport a következőket tartalmazza: használati eszközök, családi ereklyék, bútorok, kitüntetések, plakettek, önálló művek, folyóiratokban, újságokban közölt tanulmányok, cikkek, kéziratos munkák, oklevelek, levelek, gyászjelentések, ex librisek, művészi illusztrációk, fényképek, kéziratos visszaemlékezések, róluk megjelent írások. NÉPRAJZ-NÉPMŰVÉSZET Természeti adottságai miatt Hajdúszoboszlón évszázadokon át a földművelés és az állattenyésztés határozta meg a lakosság életmódját.

31 Ezen csak századunk harmincas-negyvenes éveitől következett be érezhető változás, amikor kiépült a gyógyfürdő, megnőtt az idegenforgalom, majd létrejött a földgázipar. Mindezek viszonylag hamar szétfeszítették a hagyományos életforma kereteit. A viszonylag gyors városiasodás miatt érthető, hogy a néprajzi jellegű gyűjtőmunka elsődleges törekvése a növénytermesztés, vagyis a szán20