Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

tás, vetés, növényápolás, aratás, betakarítás még fellelhető korábbi eszközeinek megmentése volt. A mezőgazdasági eszközök jelentős hányada leginkább a búza és a kukorica termesztésével kapcsolatos, hiszen a múlt század második felétől a szoboszlói határnak is ezek voltak a jellegzetes növényei. A kis- és középparaszti gazdálkodás régi felszereléseiből már az első években fagerendelyes ekék, a gabonanyomtatás eszközei, kazalvágók, favillák és más hasonló szerszámok kerültek be a múzeumba. Az agrárium nagyobb méretű felszerelésének gyűjtésére - elsősorban raktározási gondok miatt - csak a nyolcvanas évek elejétől kerülhetett sor. Az intézmény tárgyi anyagában a vetőgépen kívül ekkortól jelentek meg a különböző vasekék (egyes, kettes), a boronák, ekekapák, magtisztítók, darálók, morzsolok, répa- és szecskavágók. Szinte mindegyik a múlt század második felében vagy a századforduló táján készült, részben a Kühne, a Drossier és más cégek termékei. A hajdani paraszti gazdaság elmaradhatatlan eleme volt a gabonatároló hombár, szuszék, de előfordult az őrlőköves kézimalom (1894) is. A közlekedés, a teherhordás eszközei (hintó, szekér, kétkerekű fédérés taliga, a Hortobágy környékére jellemző dögszállító alkalmatosság) a helyi vagy környékbeli iparosok műhelyéből kerültek ki. A kendertermesztés és - feldolgozás, a szőlészet és gyümölcstermelés, továbbá az évtizedeken át híres nádgazdálkodás (Kösely) szerszámai a paraszti gazdálkodásnak inkább csak a speciális ágazatait képviselték. Az állattartás, főként a pásztorkodás kiemelkedő szerepét a várost övező Belső legelő és az Angyalházi puszta (Külső legelő), részben a kiterjedt tanyás gazdálkodás biztosította. A jármok, a rangot jelentő díszes, sallangos hámok és kantárok, a botok, kampók, pergők, kolompok, „harangok", a díszítetlen, de sokszor címerrel is ékesített csengők az állatok tartásával, fogatolásával, terelésével, őrzésével függnek össze. (A lószerszámok közül legszebbek a Fekete-féle ötös fogat darabjai.) A századforduló táján még híres juhászat (juhtejfeldolgozás) a helyi állattenyésztés különleges területének számított. A szakirodalomból is jól ismert juhtartó közösségek „gazdasági evésnél" használt eszközei (vasfazék, evőasztal stb.) a múzeumi anyag sajátos részét alkotják. E gazdag gyűjteménycsoportot jól kiegészítik a szoboszlói pásztoroktól, pásztordinasztiáktói (retrovics János, Vári József, Karika Mihály, Herczeg Bálint, Tóth Bálint, Katona Lajos, Nagy Elek, Szegedi András, a Farkas család) gyűjtött olyan életmódjukra jellemző használati tárgyak, mint például a borotva- és bicskatartók, tűzgyújtó készségek. A tárgyakat gyakran a pásztorok készítették, esetleg díszítették a maguk örömére és gyönyörűségére. 21