A debreceni Déri Múzeum állandó természettudományi kiállításai. Ásványok világa. Tájunk madarai (Debrecen, 1999)

Tájunk madarai ajdú-Biliar megye igen gazdag természeti értékekben, élölielyekben. Fajban és egyedszámban is gazdag madárvilágot figyelhetünk meg az ország első -1939-ben - védetté nyilvánított területén a Nagyerdőn, a hortobágyi száraz, és nedves pusztákon, a halastavakon, ártereken, a bihari szikeseken, az Erdőspusztákon. A városi parkokban, útszéli erdősávokban, folyók, csatornák partjain is számos madárral találkozhatunk. leállításunkban 8 vitrinben 47 madarat mutatunk be gyűjteményünkből, melyekkel vidékünkön ma is találkozhatunk, illetve valamikor előfordultak ezen a tájon /pl. az uhu (Bubo bubo)/. A bemutatott madarak közül szinte mindegyik védetté, vagy fokozottan védetté vált a begyűjtés, illetve a múzeumba kerülés óta. A kulturterületeken előforduló madarak közül láthatjuk pl. a lakott területek parkjaiban is gyakran fészkelő, a bokrok alján, fűben ugrálva, szaladgálva élelem után kutató fekete rigót (Turdus merula), amely hangosan énekel a bokrok, fák kiálló ágain, antennákon ülve. Hazánkban mindenüti gyakori. Az öreg hímek koromfeketék, a tojók és a fiatalok barnák. A hím narancssárgás csőre miatt rézorrú rigónak is nevezik. A fák alacsonyabban lévő ágvilláiba, bokrok sűrűjébe rakott fészkét vékony ágakból, fűszálakból építi, sárral kitapasztja, gyökerekkel béleli ki. Évente két, esetleg három alkalommal is költ. Egyes egyedei, főleg a városban fészkelők, nem vonulnak el. Ősszel, és télen a rovarok mellett magvakkal, bogyókkal táplálkoznak. A kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) száraz levelekből, fűből, tollból és szőrből készült fészkét faoduba, korhadt üregekbe, fali üregekbe, épületek tetőszerkezetébe rakja, de sok fészket találtak már H