Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

utóbbit semmiképpen nem vállalom. Fizessék, ha tudják, áldozatra kész barátaim. Azonkívül hiába ez a megállapodás: az az arcátlan nő mindig új és új követeléssel áll elő. Csobán azt írja: hogy az én személyem által szeretné tisztára mosatni egész múltját. (Ebből nem eszik.) „Nem akarlak megsérteni vele, hogy nyíltan kiírjam, mire gondol." - Sejtem. Fényes Jenő ügyvéd említette egyszer: D. I. azt mondta, O. G. eltévesztette a dolog jóvátevéséhez vezető első lépést... Mit? - kérdezte Fényes. - A nő jelentősen hallgatott. - Fényes halk hangon hozzátette: - Talán, hogy nem vette nőül? - A bestia beleegyezőleg hallgatott. Szóval: nőül akarja magát vétetni velem. A háborodott majom. A féleszű bumeráng, íme, a nő marhasága csillagászati értelemben is határtalan. * Szóval: nem sikerült a békés kiegyezés. Meg kellett jelennem 1934. március 7-én a debreceni törvényszék előtt. Jeney Sándor volt a tanácselnök, energikus kis hörcsög-ember, aki pompásan kormányozta a tárgyalás ide-oda csavarodó szekerét. Ráripakodott mind a két ügyvédre, mikor oda nem való dolgot kezdtek pengetni, rárivallt a tetszésének kifejezést morajló hallgatóságra, rám is rám förmedt egy ízben, mert nem egy szóval feleltem a kérdésére. Visszaadtam neki rögtön: Én nem vagyok jogász. - Daán Ilona hű maradt magához: szemrebbenés nélkül hazudozott, az ártatlan naivságot játszotta 44 éves fővel és jól kifestett arccal, illegett-billegett a bíróság előtt és igen kellernkedett. A kis hörcsög-ember reá is ráförmedt: miből élt és adott ki legújabban verseskönyvet, ha nincs pénze? - Kiderült az adatokból, hogy ez a nő maga verte a dobot legjobban, mennél nagyobb botrány kavarodjék a róla szóló vers kipattanásából. O és az ügyvédje hordozták a reklámcikkeket a debreceni lapokba. Szóval: nem hogy kára lett volna a versem miatt, hanem még határozott haszna. O, a kis kedves, két marékkal igyekezett és igyekezik még ma is kihasználni. - Erre a cifra erkölcsére hatásosan mutatott rá Fényes Jenő, az én ügyvédem, s ennek köszönhető, hogy a törvényszék elutasította 10000 pengős erkölcsi kártérítés követelését. Mintha ezt mondaná vala: erkölcstelen nőnek nem jár erkölcsi kártérítés. A 2000 pengős anyagi kártérítés kérésével polgári bírósághoz utasították. Engemet persze elítéltek. 500 pengőre és 140 pengő perköltség megtérítésére. Ez a „női becsületről" szóló törvény olyan marha, mint a mai Európa: nem tud mit csinálni kínjában, tehát saját magát harapdálja. Mert ez a törvény magát az Igazságot tépi darabokra. Minden ringyót, rimát, utcai lányt, úri kurtizánt és magasabbrendű hetérát egy kalap alá vesz a legtisztességesebb családanyával, szűz leánnyal és egyformán védi. Hány tisztességes ember kap sebet és hány női rongy kap aureólát

205 piszkos feje köré ennek a marha törvénynek az értelmében. Ennek Zrínyi Ilona és Daán Ilona: egy. így aztán foroghattam volna a fejemen, mondhattam volna olyan beszédet, mint 205 Dicsfény, fénykoszorú.