Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
IV. kötet
Antonius a Caesar holtteste fölött: csak elítéltek volna. Nem szóltam hát magam mellett egy fölös szót sem. Hallgattam. Belenyugodtam. 206 A tárgyaláson két barátságos arcú csendőr ült a hallgatóság sorában. Egyik ismerősöm megkérdezte: miért jöttek ide? Azt mondja az egyik: - Érdekelt a dolog bennünket. Ismerjük ám Oláh Gábornak a verseit. Kérem, jó verseket ír! Ez is jó, amit erről a Daán Ilonáról szerzett. És végigülték a három-négy óra hosszát. Nem tudom, igaz-e, amit feleltek. Én inkább úgy gondolom: az elnökség rendelte oda őket a rend fenntartására, mert a terem zsúfolásig tele volt. Vagy - engemet „vezettek volna elő", ha esetleg nem akaróztam volna megjelenni a tárgyaláson? Ördög tudja. Mindenképpen érdekes. * Az elnök gyomorbajos lehetett, legalább az arcszíne azt mutatta. Objektív igyekezett lenni, s először az én ügyvédemre kiáltott rá, mikor az közbeszólt, hogy házrészemen 2000 pengő teher van... - Ne tessék közbeszólani! - förmedt rá, igazán, mint egy jogi hörcsög. - Ne zavarjon bennünket az ügyvéd úr! Ugy sejtem: azért lett olyan pulykamérges, mert ő nem akarta feszegetni ezt a megterhelést. Ez a megterhelés a Baja Miska gondolata volt: tartoztam és tartozom neki, ő segített Csikesz Sándorral, hogy kiadhassam a Panoráma kötetemet. Az ellenfelem ügyvédje rögtön üstökön ragadta ezt a 2000 pengős terhelést és bejelentette kifogását ellene, mert a per megindulásakor (1933. szept. közepén) még nem volt megterhelve a házrészem. Ez igaz. Baja Miska ijedt meg az ellenfelem ügyvédjének csatakiáltásától: „Elárvereztetem O. G. felől a házat!" Mihály menteni akarta a maga pénzét, s úgy gondolta legbiztosabbnak, ha a házrészbirtokomra tábláztába. így jött létre az az óvintézkedés. Most már, ha esetleg polgári bíróság elé kerül az ügy: Baja Mihálynak kell fölvilágosítást adni erről a betáblázásról. A kis hörcsög-elnök különben keményen vigyázott arra, hogy az ügy a maga természetes medrében maradjon. Nem engedett kisiklást se jobbra, se balra. A maga hite szerint közeljárt a jogszerű tárgyilagossághoz. Még a vádiratból sem olvastatott föl többet 2 lapnál; a részletezést (9 lapot) egyszerűen elhagyta. Nemtelen ellenfelem, Daán Ilona, iszonyú szépen kifestve már vénülő 44 éves arcát, megfeketítve szürkülő haját és időtől belisztezett szempilláját, szemöldökét: kábító parfümillattal, sötétes lila ruhába burkolózva, s lehető karcsúra szorítva molett termetét, legfinomkodóbb mosolyával jelent meg a törvényszék előtt. Mi206 A debreceni törvényszék méltányos ítéletet hozott az Oláh Gábor-féle sajtóperben. Debreczen, 1934. március 8.
