Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

A jövendő esztétikusát, aki 1900 és egynehányban boncolgatja majd költészete­met, már előre megnyugtatom, felvilágosítom költészetem forrásait illetőleg. Fő­forrás persze magam; ezt nem is számítjuk. Ezen kívül hármas nagy kútfeje van egész költészetemnek: Petőfi, Shakespeare és a Biblia. Petőfitől a világ költői meg­látását, Shakespeare-től a kifejezés nyers erejét, a Bibliától az ünnepélyességet, a lapidáris egyszerűséget tanultam. Nyelvem korántsem Aranyé, ahogy ma hiszik, hanem a szüléimé. Itthon tanultam. Költészetem kezdettől fogva egy volt életem­mel; legelső, kilencesztendős korombeli versem: hógulyázásról 154 énekel, mert hógulyázni véghetetlenül szerettem! Sokkal hamarabb és szenvedélyesebben, mint a leányt. Míg hógulyáztam, nem is voltam szerelmes. S mitőlönfogva szeretni kezd­tem: felhagytam a hógulyázással. Úgy látszik, a lényeg, ti. a szerelmem, megma­radt, csak tárgya változott. Még az is szembeszökő, hogy a hógulyákat én gyúrtam össze, a lányok ellenben engemet gyúrnak össze. (...) Utálatos, pöffeszkedő, úri paraszt rendje világtól elmaradt Debrecennek! Mit fened rám mondvacsinált fogadat, bolond? Ugatsz, mint az országúti ebek? Bo­lond! Ebugatás nem hallatszik menny országba. Lenézed bennem fitymálva a pa­rasztot? Én nézek el fölötted, tökfejű buta dandár! Hát a te őseid mik voltak? Talán nemesi levéllel és raccsoló nyelvvel bújtak e gyászvilágra? Pucér emberek voltak, akár az én eleim. Mit szégyellsz bennem? Mit nézel le bennem? Ruhámat? Bo­lond... szidjad az olcsó szabót! Modoromat? Hm... kutyával kutyául kell bánni. Te pedig kutyább vagy a kutyánál, debreceni üresfejű botnemesség, mert egyre kapkodsz a sarkamba, míg ki nem rúgom a fogadat. Egyébiránt biztosítalak, hős Kölcsey és ti, többi roncs-emberek, hogy az én gondolataimat még akkor is mérle­geli a ti nyíleszűbb unokátok, mikor belőletek egy fejfányi emlék sem maradt. (...) November 20. kárpótolt november 19-ért! 155 Betért hozzánk előretörő homlokú Szabolcska Mihály, s egy pár költeményét felolvasta a Csokonai Kör ülésén. 156 Szabolcskának olyan a költészete, mint a tiszta tej: egészséges, táplál, megnyugtat, a világért nem izgat. A ruházata cseppet sem pompázó; versei szinte „rongyos 154 Hógolyózás. 155 Könyves Tóth Kálmán verseit kellett végighallgatnia. „Versei olyan rosszak, mint a kapadohány a dohányok közt" - írja naplója itt nem közölt részében. 156 „1907. november 20-án hagyományos Csokonai-emlékünnep az Arany Bika díszter­mében. Ezen az ünnepen Rácz Károly Csokonai-nyitányát játszotta zenekarával, Géresi Kálmán megnyitót mond, Báthori Mariska színésznő Csokonai » A rózsabimbóhoz« és Far­kas Imre »Narancsvirag« c. dalát énekli, Oláh Gábor »Csokonai és Petofi« címmel érteke­zik, Szabolcska Mihály hat verset olvas föl sajtó alatt lévő új verseskötetéből." (Asztalos 134. - DIM)

Next

/
Thumbnails
Contents