Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
I. kötet
verje meg! Nem a versemet, hanem azokat az álszenteskedő urakat, akik ezért farkamra hágtak. Bodor írja, hogy Pesten becsülnek, becsülnek, de sajnálják, hogy én, aki olyan erkölcsösen indultam az életnek, ilyen erkölcstelenségeket írok, mint ez a Vénusz. Ezért nem lehetek tanár. 124 - Jól van, nagyképű urak, hát nem leszek. De vajon az-e az erkölcstelenebb, aki szájjal hirdeti kis botlásait a vérnek, vagy pedig az - aki óriásokat botlik, de - elhallgatja? Az ösztön ellen, különben sem lehet rugódozni, megírták régen a bibliában. - Engemet a tanárság bajosan tenne nagyobbá, mint ami most vagyok; így valószínű, hogy kisebbé sem tesz. Csak hát: keserű, keserű, mint az epe. Mindegy, le kell nyelni! Halandó létünk cukrozott epéje: ez. Ez az. (...) Tegnap este nagyszerű helikoni ünnepélyt tartottunk Móricz Pál bátyámnál, a Hajdúság pennájánál, borral egybekötve. (Igaz, hogy én csak Margitvíztől részegedtem meg.) (...) Különben elememben voltam, ami ritka dolog. (...) Olyan vagyok, mint azok a vonalazott füzetek, amelyekbe verseimet írosgatom. Kívülről rideg számadási könyvnek látszom; s ha ki tud nyitni valaki: egész mesés világ rózsaszínlik bennem. Csodálatosképpen alakul ki az emberi jellem! - Pl. csekélységemnek két alaptevője: a magamba zárkózottság és az őszinteség. (Egész a nyerseségig.) Persze, vérbeli átöröklődés is játszhatik közre ennek a két lelki alkotónak a többi felett való uralomra jutásában. Azonban most már egész határozottan emlékszem egy véletlen benyomásra, mely fogékony gyermeki lelkemre óriási hatással lehetett; mert az eredmények ma ezt mutatják. 8-9 éves koromban kaphattam vizsgái jutalomkönyvül a Hazaszeretet könyvé-t 125 . Ez volt az én első tündérvilágom, szerelmem, rab! / Kigyófonásoddal kapcsolj körül! / Mi még szilaj erőnkből fönnmaradt: / ízenként égessük el gyönyörül! // Mi hát az ember? Lelkesült barom. / (...) Nem ismerek törvényt, tilalmakat! / Kivert ebként kullog kint a szemérem. // Egy semmi nő, egy szép testű leány, / Kinek tán lelke irdatlan vadon, / Az ujján forgat, földről égbe hány, / Vezeti szívem, lelkem szabadon. / Mert combja formás, keble duzzadó: / Megváltó angyalomnak lihegem! / Hát hogyha Szemirámisz volna! O, / Teremtő isten: mi lenne velem?! // Vagy - Szemirámisz a fölgerjedt hímnek / Minden nőstény, kit vágya ostromol? / S előtte, mint Dante szűz Beatrixnek, / Dallamos imádattal leomol? (...)" - Mj.: Oláh 1906b. 124 „...hallottam, hogy a pesti reformátusok előtt tekintélyed van - bár igen sajnálják, hogy te, ki erényes embernek indultál, verskötetben erkölcstelenségeket is írtál, mint pl. csók, hús, vér és más ilyen disznóságok." (Bodor Aladár O. G.-hoz, 1907. aug. 14. - PIM) 125 Dolinay Gyula: Hazaszeretet könyve. Bp., 1883.
