Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
I. kötet
mindenem. Két kis rövid vers is volt benne; - talán ez volt rám mindenekfölött a leghatározóbb hatással. Egyik így szól: Csoportba száll a varjú, A sas csak egyedül; Lármát kedvel a bárgyú, A bölcs magányban ül. Az én kis komoly lelkem kívánhatott volna-e magának mást, mint a sas és a bölcs szerepét? S komolyan mondom, ma, érett fővel, azontúl ez a pár sor volt az én életemnek aranyábécéje. - A másik kis vers így szólt: A hazugság híd, amelyen Bárki könnyen átmehet, Ámde visszatérni többé Semmi módon nem lehet. Eleven képzeletemet csak úgy forradalomba hozta ez a kis axióma, mint erkölcsi érzékemet. Föltettem magamban, hogy halálig megmondom az igazat, ha ennem nem adnak is! És bizony, ez a második életelv nagyon, de nagyon sok bajt, szenvedést hozott a fejemre. Tudom, hoz ezután is. De annyi szent, hogy mindig hálás leszek az iránt, aki apró embereknek ilyen tartalmú könyveket ád a kezébe. - Annak a folyamnak, amely életem árját hömpölygeti szabályozatlan mederben az Elmúlás tengere felé: ez a két kis vers volt tképpen a forrása - édesanyám méhen kívül. (...) Az volt a szándékom, hogy V. László királyomat 126 János fővétele napján (29én), a mohácsi csata évfordulóján adassa elő Máramarosszigeten a Zsűl. 127 Azonban 29-én Pali úrfinak, a Zsűl ugrifüles fiának, már Debrecenben pótvizsgára kellett jelentkeznie, az én darabomban pedig a kis Mátyást játszotta. így 27-én (kedden) esett meg a nagy eset. (...) elkövetkezett fél nyolc (...) mentem az emeleti páholyomba, hogy nézzem V. Lászlót. A kutya mindenét! Szégyen, nem szégyen: de élveztem! Élveztem a pompás, tömör dikciót, a szaladó cselekvényt, a színészeket. Általában jól játszottak; különösen a kis Bérezi 128 (V. László), aki eddig soha nem tudta szerepét; most fújta, mint a macska a forró kását. A darab nyelvével különben meg volt akadva az egész gárda; Hunyadi László bevallotta, hogy ebből a nyelvből nem lehet büntetlenül elhagyni egy szót, mert akkor vége az egész 126 A darabnak eredetileg Hunyadi László volt a címe, s Zilahy Gyula színházigazgató kívánságára változtatta V. Lászlóra. 127 Zilahy Gyula. 128 Bérczy Ernő (1889-1931).
