Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

Ez a Wilde Oszkár... ez a Wilde Oszkár... micsoda sajátságos egy ember ez! Milyen beteges gyönyörűséggel kutatja az emberi lélek hetedik napkörét! Fantáziája: bujálkodás a színekben. Elméssége: az ellentétesen kavargó gondolatok vakmerő tornászata - magas nyújtón. Most olvastam el Dorian Gray arcképé-t. Sajátos, lenyűgöző munka, az bizonyos; majdnem olyan, mint amilyet Lord Henry ád Doriannak ifjúsága rózsafehér hajnalán: egy kicsit megrontja az olvasó lelkét, kivált, ha formálhatóbb anyagból van csinálva. Mikor az elejét olvastam, egészen nekilelkesedtem annak a wilde-i életelvnek, hogy csak a szépségnek van értelme és értéke a világon! Mikor végére jutottam: megundorodtam a hőstől, ettől a festett koporsótól. Ha Wilde ezt akarta elérni, kitűnően számított. Érdekes, hogy magából is sok van két alakjában: Henryben és Dorianban. Hanem hatalmas arculcsapása az angol társadalomnak is! Olyanforma, mint a Byron Don Juan-jáé. Wilde igazán ennek az ideges, révületekben tobzódó huszadik századnak az írója. Van benne egy kis rémregényesség is, ami feketekávéja a Sherlock Holmes kalandjain nőtt mai embernek. De hogy költő, s mégpedig egyéni költő: arra nyakamat teszem. Augusztus Vége a munkás pihenő hónapnak! Elsején robotba álltam: rendezzük a debreceni kollégium nagy könyvtárát, meglehetős porban és piszokban. Már eddig is tömérdek hiánynak jöttünk a nyomára. Amit körülbelöl tíz esztendő óta vajúdtatnak az emberek, mi talán 1908 végére befejezzük, s lesz Debrecennek egy használható, de sajnos, bővülni nem bővíthető, s mindazáltal gyarapulton gyarapodó nagy könyvtára. (...)

120 * (...) Igaz, hogy ma még szörnyű belső forradalmakat küzdök át, mégis kezdem tisztán látni magamat, értékemet. Mai meggyőződésem szerint maradandót a költői elbeszélés terén alkotok; később mindenesetre a drámában, hacsak valami rendzavaró üstökös ki nem ver pályámból. Lírai verseimnek akkor lesz csak értéke, ha igazán nagy ember lenne belőlem; mert ezek életemnek eleven apróhirdetései. Őszinték, mint a gyermekek. (...) 120 Ekkor bukkant több Csokonai-kéziratra: Csokonai Vitéz Mihály búcsúzó beszéde a debreceni kollégiumi ifjúságtól 1795. jún. 15. Debreceni Protestáns Lapok, 1905. 21. sz. és ItK, 1905.; Csokonai két ismeretlen verse [A barátság, Egy sírhalom felett]. ItK, 1906.; Ál-Csokonai versek. ItK, 1907.; Csokonai-reliquiák [Két keltezetlen levél, egy beszédtöredék, egy tanítványaitól búcsúzó vers, A szerelem tilalma]. ItK, 1908. - Ebből az időből való egy másik közleménye is: Ál-Petőfi vers? ItK, 1907.