Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

máshol nem kecsegtet állás. Ó, nyomorult szegénység! mégiscsak láncokat versz te a lelkünk szárnyára is. (Június 13.) A múlt esztendő telén megjelent verskötetem bírálataiból most már megrajzolhatom érdemeimet (ha vannak) és hibáimat (no, azok vannak!). Tehát: Oláh Gábor komoly nézésű, önmagát komolyan vevő fiatal ember - vagy talán erős, robusztus és naiv diákgyerek, nagyot akaró, fiatal mokány; aki valószínűleg könyv nélkül tudja a Toldit és a Családi Kört. Ám megihlette a Petőfi-utánzók ihlete is - és feldobja a szívét nap helyett. Ám nagyon is súlyos ez a szív - és ki tudja: nem ígéretektől-e és tisztító forrongásoktól oly nehézkes? Oly erős benne az öntudatosság, hogy az érzés is csak akkor árad el rajta, mikor maga is akarja. Eredetien megnyilvánuló érzés- és gondolatvilága van, tele vággyal, álmodozással, ám minden sablonos szentimentalizmus híján. Kötete tele van apró, bájos értékekkel és hajmeresztő képzavarokkal. Benne a régi, az új, az avult, s a merészen eredeti, a durva, s a finom sajátságos keverékben, sokszor nem minden harmónia nélkül egyesül. Nem fél a maga útjain járni, de azért a járt utat sem kerüli el csak azért, hogy eredetinek látszassék. Komolyságában van bizonyos ünnepélyesség, amely még akkor is érezhető, ha átengedi lelkét a dal könnyed hangulatainak. Csökönyösen, s bizonyos büszkeséggel veti ugyan meg lábát a múltak talaján, mindazonáltal meglepő, hogy ósdiságba sohasem esik, s fanyar, kemény, dörgő egyénisége határozottan, sőt néha kissé keményen bontakozik ki a könyv lapjaiból. Néhány versében a régi lanton új hangot is üt meg. Modern lélek, de a hagyományokban gyökerezik, mert a modern gondolat nála nem póz, és nem irodalmi pártfelfogás, hanem természetéből folyó lelki életfolyamat. Fantáziája erős, egyenes röptű, nem annyira színfoltokkal, mint inkább vonalban rajzol. Egy-egy strófánál szinte látni a redőkbe vont, küszködő és konok fiatal homlokot, valami elszánt kun gyereknek a fényes fürtjei alatt; - a kép oly erős, oly élénk, oly színes és összetett, de mire nagy keservesen formába áll össze, a strófa csupa súly, csupa szöglet és verítékszag. Gondolkodása mégis fegyelmezett és bátor, vannak mélységei, s a felszínen levő dolgoknak is meg tudja jelölni értékét. Egész egyénisége pedig egyenesen az Alföld televényéből hajlott ki; európai kultúrájú, de kemény, nyakas magyar; a magyar föld színe, illata ad képzeletének színeket, a magyar nép gondolkodása differenciálódik eszméiben s a magyar nép nyelve tanította eredeti, kifejező és egyéni beszédre. Oláh Gábor mindig a saját szemével néz, s a saját szavával beszél arról, amit látott. Magyar vonás benne az is, hogy szinte fojtva tör ki belőle az érzés szava a férfias tartózkodás gátjain keresztül. Csak sajnálnunk kell, mikor látjuk, hogy ilyen nem értéktelen egyéniség mint fuldoklik a hasonlatok virágos terhe alatt, az ízléstelen metaforák és a zsúfolt képek összevissza hányt bőségében. Sok költeményét teszi ezzel tönkre; pedig majd mindegyikében akad egy-egy meglátás, egy kigömbölyített, költői zenéjű sor. Nyelve nagyon érdekes, színes magyaros. Nem népies nyelv, bár nagyon sok benne a