Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

Június Beöthy Zsolt írt; csakugyan nem tehet értem a pesti leánygimnáziumi tanárság dolgában semmit, mert - azt mondja - pár hónappal ezelőtt lemondott a kurátorságáról. így hát szeptemberre megint a lét és nemlét küszöbén állok. Addig törhetem-marhatom öklömet, az állam rám sem hederít, az egyházam meg... ó, szentegyház! ne volnál az, ami, megátkoználak. * Mindenfelől azt hallom: dühöng a klerikalizmus! A huszadik század sem különb hát a tizenhatodiknál, maholnap késhegyre mennek újra az emberek in nomine Domini.

108 Azt mondják, a kormány is ilyesféle szempontból nem vesz részt a böszörményi Bocskai-szobor leleplezésén.

109 Bánja a fránya! Csak álljon Magyarország. De maholnap zsidó lesz, ha igazak a Weszprémy Kálmán statisztikai adatai. Én azt szeretném megtudni: milyen arányban nő vagy fogy a zsidóság beolvadása? Lehet-e reménység, hogy a Galícia felől való tódulást megbírja még a földünk és fajunk? Ha meg: egye fene a zsidókat! Olvadjanak, fajozzanak magyarokká! Egy vérkeveredés nem árt. Szemtelen életrevalóságot, szívósságot lopnának az ernyeteg és keletien lomha magyar fajba. (...) * Június 7. Ma este terveztem meg a Bokréta ötös szobrát, melyet a barátság erejének emlékére emelnek majd holtunk után élő fiaink. A terv ez volna: BOKRÉTA - SZOBOR hálás fiainak emelte: a HAZA 108 Az Úr nevében. 109 Oláh értesülése hátterében a helyi függetlenségi köröknek a Függetlenségi Párt országos vezetői által vitt politikájával szembeni elégedetlensége húzódik meg, melyről a sajtó is gyakran adott hírt. Benedek János böszörményi képviselő például 1907-ben Böszörményben mondott beszédében erősen bírálta a kormányt és a parlamentet. (Fehér András: A város politikai élete 1867-1944. In: Szendrey István szerk. Hajdúböszörmény története. Debrecen, 1973.)