Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
Az önismeret kertjében - utószó
Az önismeret kertjében 1 „...kicsoda ismeri már hazánkban Oláh Gábort a debreceni Nagyerdő fáin kívül" - írta már 1943-ban, nem sokkal Oláh halála után Gulyás Pál. 2 Tíz évvel korábban Oláh maga is hasonlóképp értékelte életpályáját: „A Kar utcán sem ismernek talán. Ilyen fölszereléssel azután lehet halhatatlanságról álmodozni. Summa summárum: nem lett belőlem semmi". 3 Pedig költői indulásakor tehetségben és ambícióban Adyval vetélkedett, s a század első évtizedében számos irodalmi társulás szerette volna tagjának megnyerni, Rákosi Jenő éppúgy számon tartotta, mint Schöpflin Aladár vagy a nyugatosok, s párizsi útinaplója egymás után két kiadást is megért. Mégis már életében elfeledték. Ritkán nyitottak ajtót a Kar utcai remetére, igaz, nem is hiányoztak neki a látogatók, hisz abból a mindig kevés időből raboltak volna el értékes, pótolhatatlan perceket, amely a művészettel való foglakozásra, az alkotásra jutott. Sokan kutatták, miért is esett ki az idő rostáján, miért, hogy oly romlékonyak művei. Miért, hogy művészi halhatatlanságra talán mindenkinél jobban vágyódó Oláh - akit már 1909-ben az foglalkoztatott, „vajon mi marad meg belőlem?" 4 -, szinte véglegesen kiesett a magyar irodalomból. Miért, hogy nem írnak róla, nem kutatják, s alig-alig olvassák. Most naplójában ő maga vall erről, anélkül, hogy ez lett volna a szándéka. Oláh Gábor ugyanis azért írta szinte egész életén keresztül naplóját, azért örökítette meg életének oly sok, lényeges és lényegtelen mozzanatát, mert hitte és hinni akarta, hogy naplója igazságot szolgáltat majd a mellőzöttségéért, nyomorúságos, a hétköznapoknak kiszolgáltatott, csonka, mert csak részben a hivatásának szentelt életéért. A naplóban ugyanis mindenki számára feltárulhat majd az igazi Oláh Gábor képe, akit a kortársak nem vagy félreismertek. Leginkább azt szerette volna megmutatni, és ezzel egész életét igazolni, hogy olyan művész volt, aki életét is műalkotássá formálta. Vagyis napló1 A cím utalás Leopold von Andrian A felismerés kertje (Der Garten der Erkenntnis) című regénye hősére, akinek csak az énkivetítés maradt, mert képtelen volt kapcsolatot teremteni a körülötte lévő emberekkel, s mert számára a világ elveszítette minden érdekességét. - E tanulmány megírásához sokat köszönhetek Dieter Schrey Die Lyrik des jungen Hofmannsthal című tanulmányának és honlapjának (URL: home.bn-ulm.de/ulschrey) valamint a Literatur in der Wiener Moderne című honlapnak (URL: www.sbg.ac.at/lwm). 2 Gulyás Pál: A debreceni Peer Gynt. Forrás, 1943. 7. 51. 3 Napló, IV. k. 520. 4 Napló, II. k. 153.
