Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
I. kötet
munkákkal alkotok, hanem elméleti müvekben". 103 Honnan gondolja ezt?... nem tudom. - Summa summárom: ki nem adhatja a költeményt; ellenben beszél Radó Antallal, s ajánlja neki a Magyar Könyvtár számára. Ebben sincs már nekem bizodalmam. Megmutogatta azután „pantheonját" és gyönyörű relikviáit. Munkácsytól van sok becses emléke. Ott van a Fadrusz gyönyörű Krisztusának a feje is. 104 Egy foszlány a Zágrábban elégetett magyar lobogóból. Dórénak egy eredeti rajza. Jókai miniatűr gipszszobra. Egy csomó magyar író és államférfi vászonra festett arcképe. Rákóczi Ferenc az istene, Deák Ferenc az ideálja. Könyvei közt megmutatta a mi Új Bokrétánkat is; ott hallgatott Kiss József és Harsányi Kálmán szomszédságában. - A magyar imperializmus nagy harcosa heverő óráiban Aiszkhüloszt, Szophoklészt és Shakespeare-t fordítja! Shakespeare-nek láttam készen kéziratban IV. Henrik két részét, Perikiesét, Timonját és a Velencei kalmárját. Bizonyosan az új Shakespeare-kiadás számára fordítgatja az öreg nagy bajuszú. Nagyon szereti a görögöket, ki nem állhatja Ibsent, meg az oroszokat! Az az elve, hogy az irodalomnak reménységet, életörömet kell öntenie az emberekbe, nem életmegvetést és utálatot. Van benne igazság; de azért Ibsen csak Ibsen marad! Tolsztojt ellenben én sem szívelhetem. - Vigasztalt, hogy ne bánkódjam; kitartás a férfiasság! Fel a főt! Az ég olyan kék, az élet oly szép! Micsoda fiatalság lobog ebben az idős emberben! Majdnem olyan a lelke, mint a Jókaié volt. (...) Péntek (24-én) délelőtt a múzeumi könyvtárban szaglásztam át a Gyulai Pál 1877-8-beli Petőfi-jegyzetét, de semmit nem találtam benne a képzeletéről. Megörültem; mert így a munkám 105 csakugyan eredeti lesz, ha még Gyulai Pál sem írt erről a dologról. - Délután kivillamosoztam a Hűvösvölgybe; egy csomó korhatag vén ember, egy sovány színész, egy összeaszott, halálküszöbén álló szerzetes, egy fiatal papnövendék viruló leány társaságában, csomó réjázó gyerek, német kisasszonyok - ez volt a pénteki közönség. A kakukk kiabált; a fülemile igen kedvesen gügyögött. Jártomban-keltemben verset kanyarítottam a hernyós fák alatt. Este elmentünk a Vígszínházba, a Wilde Saloméja csábított. Előtte Herczeg Déryné-jét adták; már Debrecenben láttam; finom ötvös magyar munka, de nem dráma. Nincs egy egész jelleme. Salome csudálatos szép álom. Hogy írhatta ezt angol ember?! Nyelve zene, sőt szín, káprázat; alakjai álomország fölkeltett emberei. 103 „Itt van, azt hiszem, az Ön Sámsonja elhibázva. Ön többet gondol a filozófiájára, mint a hősére, jobban szerette azt, mint ezt. Munkája nyughatatlan, bőbeszédű, polemikus és aránytalan. (...) Hozzájárul, hogy Ön a strófák és rímek féke nélkül (...) több szót és több sort [használ], mint a tárgya kívánja." Rákosi dicséri a mű invencióját, kifejezéseit és képeit. „Kár, hogy úgy örvénylik az egész lázas nyughatatlansággal, hogy e nagy erények úgyszólván elmerülnek az áradatban. (...) Attól tartok, hogy Ön sok ritka adománya mellett is jelentékenyebbet nem költői, képzeleti munkákkal fog alkotni, hanem elméleti művekben. (...) De bizonyos, ha benyomásom nem csal, hogy Ön még jó darabig fog magával birkózni, míg sorsa eldől." (Rákosi Jenő O. G.-hoz, 1907. máj. 21. - DIM) 104 Fadrusz János: Krisztus-torzó. (1892) 105 Petőfi képzelete című könyvéről van szó, mely 1909-ben jelent meg.
