Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

ban, ő ád nekem, és nem én neki. A hit. Úgy látszik, neki van hite, nekem nincs. Legalább az én hitem most nem mások felé sugárzik, hanem magamat görgeti a rögökön tovább. Nekem is van hitem, csakhogy nem olyan fajta, mint a Kántor Rózáé. Az ő hite mástól szuggerált, missziós hit. Sötéten csillogtatja mások előtt. Az én hitem magamból támadó és nem is másokért, vagy másoknak világít, ha­nem magamért és magamnak. És mégis az az érdekes, hogy Kántor Róza hite önmagát teszi boldoggá, bár azt hiszi, hogy másokat boldogít vele. Az én hitem pedig másoknak gyúl ki vezércsillagul, bár azt hiszem, hogy magamat tartom fönt vele. * Az ápolónőknek a klinikán három csoportja zsibong: az apácák nővéri rendje, a vöröskeresztesek nővércsoportja és a zöldkeresztes testvérek. Ezek a fiatal lányok a legműveltebbek. Van köztük érettségizett, van okleveles is. Kiosztják őket a kli­nikákra, mikor még elsőévesek és gyakorlatilag tanítják meg őket a betegápolásra. Itt a debreceni klinikán is zsibonganak vagy tízen; kedves, fiatal, elkeseredetten szolgálatra kész ugrifüles lányok. Reggeltől estig jönnek-mennek, lótnak-futnak, tébnek-lábnak, ihognak-vihognak, settegnek-suttognak, minden szobába beütik az orrukat, minden beteget meghőmérőznek, a lázlapon minden mellékrublikát ki­töltenek, hordják a vizeletet, székletet, rettegnek a fóápolónőtől és a tanársegédek­től, hivatalosan előzékenyek, a mosolygást úgy alkalmazzák, mint szalagon a bok­rát; néha türelmetlenek, sokszor kicsappan belőlük a gorombaság. A műveletle­nebbek sokkalta türelmesebbek vagy legalább hangtalanabbak. Itt az oktatójuk, a vezérük Máthé Ida oki. Köztük van a kis szelíd, csöndes Krüzsei Erzsike, a hajda­nában Szabolcska Mihály által fölfedezett költőnőnek, a süketen énekelő Krüzsei Erzsikének 105 az unokahúga. Szegény már kétszer törte el a hőmérőt. Szegény min­dig velem bajlódtában. Borzasztóan igyekeznek, de semmire sem mennek. Úgy végzik a semmittevést, hogy lázas tevékenységnek lássék. Furcsa egy szerzet. Mint zsongó méhraj, megszállják a betegek táborát és addig birizgálják beteges testü­ket, míg a rendesnél jobban nem fáj. Nem annyira a betegeket tartják rendben, mint a betegek szobáját. Csodáltam, mindég mennyire pedánsak. A testvér soha el nem végezne a nővér helyett semmit, a nővér soha nem segítene a szobalánynak. A legszigorúbb munkafelosztás alapján állnak. Sokszor harmadkézben viszik a rendelkezésemet, s csak azután teljesül a parancs. Akkorára pedig elhűl a leves. Gépiesen megy minden, lélektelenül és lelketlenül. A vöröskeresztesek különb le­gények. 105 Krüzsei Erzsébet (1875-1942) erdélyi költőnő nyolcéves korában teljesen megsüke­tült.

Next

/
Thumbnails
Contents