Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

ság vezetőivel, a „forradalmárokkal", s azokkal akarta Pap Károlyt lefejeztetni, magát királlyá kiáltatni. Most mit tesz Pap Károly? Beadja Csobán Endre kezébe elnökségről lemondását, és suttyomban fölmegy a polgármesterhez, Kölcsey Sándorhoz, és beárulja neki Csobánt, hogy el akarja forradalmasítani a Csokonai Kört. Kéri Kölcseyt, vessen romboló akaratának gátat, ő lemondott. Kölcsey magához rendeli Csobánt, az alantasát, és óva inti, semmi bolondot ne merjen csinálni. Csobán bejelenti, hogy nem is foglalkozik a Csokonai Körrel. Most megtörténik a Pap Károly lemondásának bejelentése a Kör választmánya előtt. A választmány tagjai elkezdik dicsérni és dicsőíteni az elvonuló királyt, s annyi szépet és jót ráaggatnak a vállára, hogy utoljára maga Pap Károly is hiszi (amit mindig hitt), hogy nincs itt nála különb legény a gáton, botorság volna lemondania. Szilárd elhatározással marad. Kérik, hogy maradjon, tehát marad. Pap Károly újra az elnöki székbe ül, hamarosan megalakíttatja az új tiszti kart. Csobán két szék közt a pad alá esik. Ez lett vége a palotaforradalomnak. Igaz. Az én nyakamba a díszelnökség selyemszalagját kötötték, nem irodalmi érdemeimért, hanem mert nagybeteg vagyok. * Érdekesen megváltozott a viszonyunk a testvéreimmel szemben. Kovácsné az egyetlen testvérem, aki még tartja velem az összeköttetést. Mióta a klinikát járom, még melegebben vonzódik hozzám, még gyakrabban fogja meg a házunk kilincsét vagy a klinika kapunyitóját. Megmondtam neki őszintén, holtom után ne várjanak semmit tőlem. A könyveimet az egyetemnek és a „Déri" könyvtárnak hagyom, ingatlanom nincs, bankbetétem nincs, egyéb értékeimet magammal viszem. Amit életemben kerestem, könyvekre és orvoslásra költöttem. Ha előre eltervezett életet éltem volna, akkor 30-40 000 pengő vagyonom, vagy ennek megfelelő házam volna. Tehát ne tegyen az érdekemben senki egy lépést se azért, hogy valami öröklésbeli viszonzást várjon tőlem érte. Szegény Kovácsné arcán nem láttam megdöbbenést vagy csalódást, de azt csak ő tudhatja: mit érzett. Ezt azért mondtam meg neki ilyen magyarán, mert már hallottam a rokonság köréből hangokat: vajon kire hagyja a könyveit? Senkire. Mindenkire. Az olvasó ifjúságra. Még a műveim kiadási jogát sem hagyhatom rokonaimra, családom tagjaira, mert kútba ejtenék. Különben sem valami nagy értéket képvisel.

102 Hozzám, míg éltem, nem igen vetődött be egyetlen rokonom sem. Testvéreim is addig szerettek, míg ki nem nőt102 A Méliusz Könyvkereskedés és Könyvkiadóhivatal 1943. július 10-én kelt Csobán Endrének szóló levele - amit a Csokonai Kör tervezett Oláh-kötete kapcsán írtak -, tényszerűen is „igazolja" Oláht: „Múltkori telefonbeszélgetésünkre hivatkozással, bátrak vagyunk tisztelettel értesíteni Főlevéltáros urat, hogy Oláh Gábor kiadványaiból cím szerint a következő mennyiség áll rendelkezésünkre: 2800 db Fekete Angyal, 1500 db Léda hattyúja, 25 db Táltosfiú, 270 db Forradalmi versek, 800 db Két testvér, 750 db Barangolások Erdélyben. Nyomdavállalatunk igazgatósága a tervbe vett gyűjtemény II. kiadásának megvalósítása érdekében készséggel hajlandó fent említett mennyiséget a Csokonai Kör rendelkezé-