Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

ság vezetőivel, a „forradalmárokkal", s azokkal akarta Pap Károlyt lefejeztetni, magát királlyá kiáltatni. Most mit tesz Pap Károly? Beadja Csobán Endre kezébe elnökségről lemondását, és suttyomban fölmegy a polgármesterhez, Kölcsey Sán­dorhoz, és beárulja neki Csobánt, hogy el akarja forradalmasítani a Csokonai Kört. Kéri Kölcseyt, vessen romboló akaratának gátat, ő lemondott. Kölcsey magához rendeli Csobánt, az alantasát, és óva inti, semmi bolondot ne merjen csinálni. Csobán bejelenti, hogy nem is foglalkozik a Csokonai Körrel. Most megtörténik a Pap Ká­roly lemondásának bejelentése a Kör választmánya előtt. A választmány tagjai elkezdik dicsérni és dicsőíteni az elvonuló királyt, s annyi szépet és jót ráaggatnak a vállára, hogy utoljára maga Pap Károly is hiszi (amit mindig hitt), hogy nincs itt nála különb legény a gáton, botorság volna lemondania. Szilárd elhatározással marad. Kérik, hogy maradjon, tehát marad. Pap Károly újra az elnöki székbe ül, hamarosan megalakíttatja az új tiszti kart. Csobán két szék közt a pad alá esik. Ez lett vége a palotaforradalomnak. Igaz. Az én nyakamba a díszelnökség se­lyemszalagját kötötték, nem irodalmi érdemeimért, hanem mert nagybeteg va­gyok. * Érdekesen megváltozott a viszonyunk a testvéreimmel szemben. Kovácsné az egyetlen testvérem, aki még tartja velem az összeköttetést. Mióta a klinikát járom, még melegebben vonzódik hozzám, még gyakrabban fogja meg a házunk kilincsét vagy a klinika kapunyitóját. Megmondtam neki őszintén, holtom után ne várjanak semmit tőlem. A könyveimet az egyetemnek és a „Déri" könyvtárnak hagyom, ingatlanom nincs, bankbetétem nincs, egyéb értékeimet magammal viszem. Amit életemben kerestem, könyvekre és orvoslásra költöttem. Ha előre eltervezett életet éltem volna, akkor 30-40 000 pengő vagyonom, vagy ennek megfelelő házam vol­na. Tehát ne tegyen az érdekemben senki egy lépést se azért, hogy valami öröklés­beli viszonzást várjon tőlem érte. Szegény Kovácsné arcán nem láttam megdöbbe­nést vagy csalódást, de azt csak ő tudhatja: mit érzett. Ezt azért mondtam meg neki ilyen magyarán, mert már hallottam a rokonság köréből hangokat: vajon kire hagyja a könyveit? Senkire. Mindenkire. Az olvasó ifjúságra. Még a műveim ki­adási jogát sem hagyhatom rokonaimra, családom tagjaira, mert kútba ejtenék. Különben sem valami nagy értéket képvisel. 102 Hozzám, míg éltem, nem igen ve­tődött be egyetlen rokonom sem. Testvéreim is addig szerettek, míg ki nem nőt­102 A Méliusz Könyvkereskedés és Könyvkiadóhivatal 1943. július 10-én kelt Csobán Endrének szóló levele - amit a Csokonai Kör tervezett Oláh-kötete kapcsán írtak -, tény­szerűen is „igazolja" Oláht: „Múltkori telefonbeszélgetésünkre hivatkozással, bátrak va­gyunk tisztelettel értesíteni Főlevéltáros urat, hogy Oláh Gábor kiadványaiból cím szerint a következő mennyiség áll rendelkezésünkre: 2800 db Fekete Angyal, 1500 db Léda hattyúja, 25 db Táltosfiú, 270 db Forradalmi versek, 800 db Két testvér, 750 db Barangolások Erdély­ben. Nyomdavállalatunk igazgatósága a tervbe vett gyűjtemény II. kiadásának megvalósí­tása érdekében készséggel hajlandó fent említett mennyiséget a Csokonai Kör rendelkezé-

Next

/
Thumbnails
Contents