Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
V. kötet
Novurittal belőlem hetenként négy-öt liter vizet, s így a testem súlya hetenként négy-öt kilóval hol gyarapodott, hol csökkent. Mint a változó hold, testem is hol kiteljesedett, hol megfogyatkozott. Ezzel így ideálisan mértem volna az időt, de subjektive nem valami jól éreztem magamat. Váltakozó kedvvel döcögtünk el október végétől január elejéig. Közben szereltettem fel a rádiómat, beállítottam a kis felolvasónőt, diktáltam az íródiákomnak, megkaptam a „Termini" kétnyelvű számát, amelybe a legtöbb verset Ternay Kálmán és én fordítottam 90 . Minthogy volt már kis titkárom, verseket küldözgettem a pesti lapoknak. Kezdett a nevem újra forgalomba jönni. Mindenütt szívesen fogadtak. Minden jó lett volna, csak beteg ne lettem volna. Ekkor már nyugdíjas tisztviselője voltam az államnak. Tíz évemet elvesztettem, amelyet mint könyvtártiszt töltöttem a Kollégiumban. Emiatt havi 200 P-vel kevesebbet kaptam, mint kellett volna. Bizony, kicsit szűkösen tudtam kijönni belőle. Fizetni két orvost, egy felolvasónőt, egy bejáróasszonyt, fölemelt árú diétás kosztot, a sok orvosságot, inzulint: nem olyan könnyű dolog. De oda se néztem volna neki, ha beteg nem vagyok. De az ödéma elhatalmasodott rajtam, s újra bementem a klinikára. Itt egy bolond gondolatom támadt: megoperáltatom magamat, ha lehet. Hiába csitítottak a belgyógyászok, hogy a vizenyőt nem lehet operative elhajtani, én csak ragaszkodtam hozzá. Mocsáry doktor átküldötte a sebész Jáky egyetemi magántanárt, hogy nyugtasson meg. Jáky, kövér, köpcös ember, joviális kedélyes arca van, úgy látom, szereti a jó kosztot. Egy verssorommal lépett be a szobámba: „Gábor, ne légy bolond", nevetett hozzá egyet és így folytatta: ezt feleltem Mocsárynak a meghívására. Mert a vizenyősséget nem lehet operációval gyógyítani, ezt itt a belgyógyászaton lohasztják le apránként Novurittal. Türelem kell hozzá, szigorú diéta és kevés folyadék. Nem szabad sok vizet inni. A viszontlátásra. így hát újra ott voltam, ahol a mádi zsidó. 91 Itt a klinikán bele vannak bolondulva a Conbetin nevezetű orvosságba. Nem tudom, mit imádnak benne olyan nagyon. Annyit érzek, hogy a szívet izgatja, és kapatja, gyorsabb, tempósabb mozgásra; de egy injectió hatása nemigen tart tovább 24 óránál. 24 óra csak a haldokló életének meghosszabbításánál jöhet szóba. 90 Ternay Kálmán egyik levelében beszámol az antológia sikeréről, idéz Giovanni Descalzo recenziójából: „A magyar-olasz különszám terjedelme egyedülálló belefekvést követelt a munkába, mert Magyarországnak többek között elsőrendű irodalma van, s ennek vizsgálatában nem szabad felületesen eljárni." A recenzens dicséri a kísérő tanulmányokat is. Részletesen kitér Oláhra: „Oláh Gábor, hogy annál a költő-fordítónál maradjunk, aki leginkább lelkesedett a műért, az Óda Mussolinihoz c. költeményében elmondja nekünk, milyen mély a magyarok szeretete, milyen szilárd a hitük abban a férfiban, aki határozottan megjósolta azokat a dicsőséges eseményeket, amelyek most is folyamatban vannak. Oláh Gábor hangja a nép hangja, egyike a legmeggyőzőbb, legférfiasabb és legdallamosabb hangoknak. Már Maestrale így mutatta be őt nekünk: a szívós és lázadó életakarat költője, aki magyar földön már 1909 óta az új költészet megindítója." (Ternay Kálmán O. G.-hoz, 1941. nov. 30. - DIM) 91 Újra ott voltam, ahonnét indultam, semmit sem jutottam előre.
