Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

így hát vagy én vagyok egy év óta haldokló, vagy a Conbetin nem az a világhíresség, aminek hirdetik. Őszintén szólva én ki nem állhatom. Intravénán adják, tehát mindennap átszurkálják érte az ereim falát, néha két oldalon is. Az ér mellé fecskendett konyhasóoldat bizony nagy gyulladásokat okoz, ilyenkor aztán ezeket kell külön gyógyítani. A Conbetin-kúra menete ez: 3 napon egymás után egy-egy Conbetin injectiót adnak a betegnek, azután egy pihenőnapot tartanak, újra 3 injectió 3 napon egymás után, újra szünetnap, ekkor jön egy Novurit, utána egy szünet nap; a Novurit 2 nap alatt négy-öt liter vizet hajt ki a testből. Ez 4-5 kg testsúlycsökkenést jelent. Ha az ember türelmesen fekszik hozzá, reggeltől estig és nem vesz föl naponta 6-8 decinél több folyadékot, akkor 4-5 hét alatt szép eredményt ér el. Lead a súlyából több mint 10 kg-ot, lesoványodik, legyöngül és megkönnyebbül, szóval kitakarodik testéből a víz. Tökéletesen ugyan soha, mert akit az ödéma egyszer meglepett, azt soha többé nem lehet vízteleníteni. Ez annyit jelent, hogy halálos. Ilyen kedves bejelentő jelek közt imbolyog most életemnek hajója. Ezt a kis körbe-körbe játékot játszom most 1 esztendő óta. Az orvosaim örökké azt dalolják fülembe: ne keljen föl, feküdjék le, ne álljon talpra, maradjon nyugodtan vízszintes helyzetben, ne üljön, ne járjon, szóval merevedjek múmia halottá. Csudálom, hogy azt nem mondják: fogja be a száját, ne egyék, ne igyék, szavakat se szóljon, éljen úgy, hogy semmi jele ne lássék. Engedelmet, míg élek nemcsak lehellek, hanem mozgok is, járok-kelek, mert az élet mozgás, panta rhei: minden mozog - mondja a görög bölcs. Csodálom a mai modern orvosokat, hogy oly kevés kontaktustban [van] tudományuk az élettel. Minden élő orvosi igazságból holt elméletet kovácsolnak, mintha német spiesburgereknek

92 a kabátja ujjából rázódtak volna ki. Nagyon hasonlít egész lelki berendezésük a „Faust" Homunculusához: lombikban születtek, lombikban éltek, lombikban haltak meg. Az orvosokkal különben sok összeütközésem van. Sehogy sem értjük meg egymást. Ők bizonyos fensőbbséggel beszélnek hozzám, az úgynevezett tudomány csúcsáról; én pedig kaján humorral öltögetem föl nyelvemet hozzájuk a tiszta ész józan földszintjéről. Ez a két ellenlábas talaj, amelyen állunk, nem mindig egyenlítődik ki. Ezért támadnak az összekülönbözüléseink, ezért állunk rendesen háttal egymásnak. Némelyik orvosom elismeri, hogy jó megfigyeléseim vannak; másik pedig lehurrog, hogy a betegnek nem szabad mindent tudni. Éppen ez nem fér az én fejembe. Szerintem a betegnek igenis mindent tudnia kell, mert ő van a világon legjobban érdekelve a saját bajában. Sic vobis non vos vellera fertis oves.

93 Ha engemet mint beteget megnyírnak a bajomtól vagy az egészségemtől, tudnom kell, hogy az a lehulló gyapjú az én testemből szakadt. Mióta a látásomat elvesztettem, összeszűkült, megsötétedett, megnehezült a világ körültem. Most tanultam meg, hogy nem csak olvasni, hanem írni is a sze92 Spießbürger: nyárspolgár. 93 így nektek hozzák, s nem ti hozzátok a bárányok gyapjúját.