Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

Csobán!" És a levegőben éreztem méltatlankodó gondolatának szállalását: „Ne­ked is kár volt azt a két kalácsot süttetnem!" 82 Károly vezér különben „megy panaszra, bírót búsít": 83 bepanaszolta a polgár­mesterének, hogy Csobán főlevéltáros úr palotaforradalmat akar a gutgesinnt 84 Csokonai Körben zendíteni. Jó lenne vigyázni erre a kisfiúra, míg valami bolondot nem teszen. A podesta rögtön szólott alantasának, hogy csínján az agarakkal. Csobán azt mondta, esze ágában sincs csóvát dugni az ereszbe. így aztán Károly vezér nyugodtan alhatik és álmodhatik második elnökségéről. Betegségem meglepő fordulatot vett. A tüdővizenyő elterjedt az egész testem­ben. Különösen a derekamtól a lábam talpáig vagyok tele vízzel. Űzik ezt az orvo­sok savanyítással, Novurittal, a folyadékfelvétel csökkentésével és a jó ég tudja, még mivel nem. Nem akar távozni. Ha ezen a héten kiűznek öt litert, a következő héten már hat liter van bennem. Különösen a felső lábszáramban. A fölső lábszá­ramból átment a scrutumba, 85 a scrutumból a penisbe. Genitaliáim olyan duzzad­tak, mint a Hitler reményei. Megrémültem, hogy ki kell irtani belőlem a központo­kat. Az orvosaim vigasztalnak és biztatnak, hogy ne féljek semmitől, egyszer úgy­is mindenkinek meg kell halni. De fél szemmel mindig a sebészet felé kacsintgatnak: Ha mi nem boldogulunk vele, ott egye meg majd a fene. Bizonytalanság az egész életünk. A szívem bizony gyenge, éjjelenként fulladozom, minden kicsiség bor­zasztóan felingerel, itt pedig annyi fiatal ápoló lány siserahadázik körülöttem, hogy inger a fekvésem, inger a kelésem, inger az ételem, inger az italom. Baja Misi bará­tom lemondó, bánatos arccal állott meg a koporsóm - akarom mondani: az ágyam fejénél a reménytelenség apró szempillogásaival csipkézve ki szemfedőmet - aka­rom mondani, takarómat, mintha némán is ezt mondaná: ugyan mikor könnyíted már meg a napjainkat és szívünket a tehertől? Jobb volna neked is ott lent, nekünk is itt fent. Megveregetem a kezét és biztatom: Ne búsulj, Miska, mindenféle szere­lemnek vége szokott lenni. Ha jól viseled magadat, állandó lakásra kiköltözöm a klinikára és nem lesz tovább bajotok velem. Nagyot villant a Mihály szomorú szeme: Igazán? Igazán? Mosoly hajnala derült kerek orcájára. De nem ingyen, magyaráztam tovább. Ti összeálltuk heten, felosztjátok magatok közt a hét napjait, s minden nap délelőttjén vagy délutánján kijön valaki közületek hozzám. így tar­tom a kontaktust veletek is, azonkívül nem öl a magánosság annyira. 82 „Köszönöm színes, eleven tudósításodat a Csokonai Kör ez évi megnyitó gyűléséről. (...) nem lehetett rossz gyűlés. A régi rezsim záró akkordjai hangzanak felém. A lelépő király mellett ott van a föllépő király, Pap Károly mellett Hankiss János. (...) Egy szó mint száz, meg kell nyitni az öreg Csokonai Kört tagjaiban is, fejében is." (O.G. Csobán Endré­hez, 1941. nov. 26. - DEK) 83 Arany János: A fülemile. 84 A felsőbb hatóságok részéről feltétlenül megbízható. 85 Herezacskó.

Next

/
Thumbnails
Contents