Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

Még november vagy október korában bekopogott hozzám egy szőke fiatalember, ifj. Maróthy István bölcsészethallgató, a nemrégen meghalt Maróthy Jenő író

86 fia. Akkortájban nagyon nyugtalan volt a lelkem. Már alig bírtam az idegenítő szoboréletet. Ez a Maróthy fiú azzal a szándékkal jött hozzám, hogy egy kicsit elbeszélget velem, szórakoztat, mintegy lelki klinikára vezet. Mert - mondta - ő filozófus, akit érdekel az emberi lélek, s aki talán nyugalmat tud hozni egynémely nyugtalan lélekre. En egy kicsit furcsállottam ezt a belépőt. Finom alkatú fiú volt, elég intelligens is ahhoz, hogy velem órákat elbeszélgessen. De filozófusnak mégis kevesellettem, fiatallottam. Kibeszélgette magát és elbúcsúzott. Hazamegy, mondta, Budapestre, az édesanyjához és majd hazulról leveleket fog nekem írni. Gondolom, nagy filozófusleveleket. Vártam, de nem írt. Hanem idő múltával újra betámított. Éppen a kis Balogh Ilonkának diktáltam levelet, mikor bekövetkezett Kar utcai lakásomra. Úgy tettem, mintha nem ismernék rá, s ez igen meglepte. Búcsúzni jött, mert hazaköltözik Budára, anyjához. Motyogott valamit az apja nemességéről, előneveiről, úri származásáról. „Felírom ide a budai címemet" - mondotta. S egy névjegyre ráírta a lakásuk címét. Azzal csalódottan visszavonult. Én a névjegyére csak napok múlva bukkantam rá, s meglepődve láttam (most igazán nem hittem a szememnek), hogy a kis fehér kártya bal szögletében nem tudom hány ágú korona ragyog. Alatta: gróf Maróthy István. Hm! A múltkor még nem volt gróf. Úgy látszik, azóta kapta ezt a címet. Vajon csakugyan gróf ez a filozopter? S vajon nem szélhámos ez a gróf? Rosszhiszeműségem odáig ment, hogy Hankiss János egyetemi tanárhoz fordultam, mert őrá hivatkozott a gróf úr, ő küldte: Hankiss azt felelte: ő ugyan nem küldte, de ismerni ismeri. Csakugyan Maróthy Jenő író fia, állítólag joga volna a grófi cím viselésére, de a belügyminiszter még nem adta meg neki, s így István öcsénk várandós. Eltűnt, azóta se láttam. 86 Maróthy Jenő (1895-1937).