Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
I. kötet
koknak, nincs okosabbat mit tennünk, mint: szaporodni, utódokat állítani. Talán ez a nemesített tenyésztés tökéletesebbíti az emberi fajt annyira, amennyire Spencer gondolja. A mi századunknak altruizmus a jelszava; a jótékonyság csakugyan arany korszakát éli; hanem azért a Dunán túl annyira önzők a magyarok, hogy egy gyermeknél többet nem akarnak! Ez nekem sehogy sem fér a fejembe. Bár aggaszt a sejtelem, hogy az én tragikumom is oda torkollik, ahova a Sámsoné. Utód nélkül halni: szégyen... (Május 14.) (...) Ma olvastam Kantnak egy meglepően szép gondolatát. A gyakorlati értelem bírálatának zárszavában mondja: Két dolog tölti el a kedélyt mindig új és fokozódó csodálattal és tisztelettel, minél gyakrabban és tartósabban foglalkozik velők a gondolkodás: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem. - Ezért a gyönyörű igazságáért megbocsátom a fenekét elkoptatott németnek minden bolondságát, minden érthetétlenségét. Mert én Kantot nem szeretem. (...) Mostanában Spencer szintetikus filozófiáját olvasgatom. Meglepett mindjárt a küszöbön az a kinyilatkoztatása, hogy a vallás és a tudomány találkozik egy ponton; abban ti., hogy a mindenségnek végső okát mind a ketten kikutathatatlannak tartják. Hát érdemes ezért filozofálni? De azért Spencer nagy elme! Amit nem tud, azt megvallja: nem tudjuk. Ignorabimus! 96 ? íme, ez a tizenegy betű lesz a huszadik század bölcseletének is a non plus ultrája! 97 Van két hónapja, tán több is, hogy asszonyra nem gondoltam. Ma este kint állok a kapuban: egyszer csak az ablakomból kiverődő lámpafényben megvillan egy fehér ingváll, meztelen nyak, duzzatag kebel... Egy szép testű, fiatal parasztmenyecske ment a kútra. Ahogy elhaladt előttem, kezét kacérságból-e, vagy szeméremből, a nyakára kulcsolta, hogy fedezze a meztelenséget. Milyet dobbant álmatag szívem egyszerre! Hogy rohant a vér fejembe szempillantás alatt! Ha nem az vagyok, aki vagyok, rohanok az ingerlő testű asszony után, telehúzom a korsaját, s aztán... Uram, ne vígy minket kísértésbe! Hát ez az élet? (Május 16.) (...) Biblia, Shakespeare, Petőfi - ha ezzel a három könyvvel vetődném a Senki szigetére, ott is szellemi életet tudnék élni. Vagy akár az északi póluson is. Ez a Nem tudjuk és nem is fogjuk megtudni. Netovábbja.
