Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

Oláh Gábor a Csokonaiak, Tóth Árpádok méltó társa. Oláh Gábor 1881. január 17-én született Debrecenben. O is, mint nagy őse, Csokonai szintén egyszerű munkás szülőktől származott. Apja Oláh Mihály bérkocsis, anyja pedig Kovács Zsuzsanna kenyérsütő asszony volt. Elemi és középiskoláit a debreceni református Kollégiumban végezte. Apja, aki nem szívesen nézte fia tollforgató pályára való készülődését, mivel jobban szerette volna, ha belőle is mesterember lesz, mikor második gimnazista korában latinból elégséges jegyet vitt haza évvégén, kivette az iskolából és festőinasnak adta Tieszen Henrik debreceni festőmesterhez. Fűtetlen szobák Színész-hónapok Szerencsére azonban egyik volt tanítója, Jánosi Zoltán kollégiumi esküdt személyében pártfogója akadt, aki lehetővé tette, hogy iskoláit tovább folytathassa. Az érettségit jó eredménnyel tette le, utána Pestre került, ahol beiratkozott az egyetem bölcsészeti karára. Itt tanulmányait anyagiak hiányában csak nagy üggyelbajjal tudta folytatni, s teleket húzott ki fűtetlen szobában. Szülei végképp levették róla kezüket, s ő mindenkitől elhagyatva beállott a Nemzeti Színház statisztái közé Somlyó Sándor színigazgatóhoz. Esténként egyegy korona a bére, amiből csak nagy üggyel-bajjal képes életét tengetni. Közben az egyetemet is szorgalmasan látogatja, s az Egyetemi Kör irodalmi szakosztályának is ő az elnöke. Ekkor ismerkedik meg Beöthy Zsolttal és Gyulai Pállal, ami nagy hatást gyakorol az ifjú költő tehetségére. A halál mesgyéjén Az első szerelem 1903-ban szívburokgyulladás támadta meg, s ekkor az orvos tanácsára a Tátrába megy. Ott készült elő a tanári vizsgára, amit 1904 októberében le is tett Pesten. Utána Debrecenbe került, mint a főiskola Nagykönyvtárának könyvtárosa és a református főgimnázium gyakorló tanára. Egyik levelében debreceni tartózkodásáról a következőképpen ír: Próbáltam előre lépni, de valaki mindig a lábamra hágott és visszalökött. Csodálatosképpen a szülővárosom el akart ölni, se tanári széket nem adott a Kollégiumban, se könyvtártiszti állást. Ez engem felbőszített, s írói hírnevem fényével akartam elkápráztatni mostoha magyarjaimat. „Első és felejthetetlen" nőideálja Ilonka volt. A sugár termetű hunfalvi leány, akit levélben megkért, már akkor másnak volt a jegyese: „Álomkép volt, jelenés volt. Más álmodta el magának" - írja egyik versében. 1906 nyarán Bodor Aladár társaságában beutazta Erdélyt, s élményeiről útirajzban számolt be. Közben egyre-másra írja meg műveit: verset, versesregényt és színművet. Sikere azonban csak igen kevés van. 1908-ban megtakarított „gáborfilléreiből" 6 hetet töltött Párizsban. Onnan írja egyik levelében: „Debrecen pora félig elhantolt már, s parlagon hagyott lelkem úgy sóvárogta az életet. A rejtelmes, ismeretlen Paris csábított, homokos Debrecen taszított: mennem kellett."