Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

végítéletig! Szegény Katona József, én nemcsak értem, hanem érzem is a te tragédiádat! Méltóságos Uram: adjon egy kis reménysugárt ebben a fekete éjszakában. D. 1907. május 4. A. sz. O. G." Vajon mi lesz a válasz?... Május 6. (...) Elhatároztuk, hogy gyűjtés útján s talán a Csokonai Kör segítségével kiadjuk a V. G. verseit és valami síremléket is állítunk a porai fölébe.

93 Engemet bíztak meg az előfizetési felhívás megírásával. (...) megvallom, nagy vigasztalás ez az esemény, éppen a mostani kétségbeesett lelkiállapotomban. Hiszen íme, ha meghalok, van Debrecenben tíz ember, s talán száz Magyarországon, aki koszorút vesz a koporsómra, emléket állít sírom fölé, s kiadja kiadatlan verseimet, őrzi ideig-óráig emlékemet. Az összetartozásban van még a költői halhatatlanság csírája is, legalább a mai időkben. Mintha a mostani keserves idők rászorítanák a jobb lelkeket erre a nem magyar erényre is. Könyves Tóth Kálmán (ő is ott volt) elkeseredve mondta: olyan idők ezek, mint a mohácsi vészt megelőzők! (...) Rákosi Jenő írt. Szép, bátorító levelet. Csak azt nem érti, hogy lehet egy férfinak úgy elszontyolodni, ahogy én el vagyok keseredve. Ezt már nehezen tudnám neki megmagyarázni. Biztat, hogy majd csak csinál valamit Sámsonnal.

94 Tegnap Jánosi Zoltán is átolvasta (...) Manfréd ikertestvérének mondta Sámsonomat; az egyéniség lebírhatatlan erejében csakugyan van is köztük hasonlóság, bár magam csak most utólagosan veszem észre. Sámson: nem Manfréd, hanem Oláh Gábor, ez holt bizonyos. - Elküldöttem Rákosinak, csináljon vele, amit tud.

95 Ahogy az emberi lét mivoltát hánytorgatom, napról napra világosabban alakul ki előttem az a meggyőződéssel páncélozott hit, hogy nekünk, rövid életű árnyé93 Vályi Nagy Gusztáv költeményei (1879-1907). Síremléke javára kiadták debreceni poétatársai. Debrecen, 1908. 94 „...amit megtehetek, szívesen megteszek. Első persze, hogy ismerjem a munkáját. Küldje el, megmondom róla véleményemet, egészen őszintén, valamint azt is, mit lehet vele csinálni. De akármi lesz is ez érintkezésünk eredménye, első dolog, hogy felemelje a fejét. (...) Igen boldog leszek, ha módom lesz Önnek érdemes szolgálatot tenni..." (1907. máj. 8. - DIM) 95 Rákosi Jenő azt javasolta Oláhnak, hogy rá való hivatkozással írjon König Gyulának: „Ez a feje és mindenhatója a Franklin Társulatnak..." (Rákosi Jenő O. G.-hoz, 1907. júl. 16. - DIM) A Sámson 1908-ban meg is jelent a Franklin Társulat kiadásában.