Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

Gyomortágulás. Régi vastagbélhurut. Ezzel kapcsolatban obstipatio habitualis; csak segítő szerekkel cserélem és távoli torn a salak-anyagot. Kezd a prosztatám túltengeni, akadályozza a vizelet kiürítését. Hatvan év táján jelentkezik ez a baj. A bal fülem hallása alig valami. Sokszor volt középfülgyulladásom. Fogaim jó része a diabetes óta kihullott, mert nem kezeltem magamat inzulinnal. Mióta állandóan használom az inzulint, az ínyem nem gennyesedik, s a fogak - a meglévők - nem hullanak. Iszonyú fájások gyötrenek: a végtagjaim nyilalóznak könyöktől és térdtől végig, a kéz- és lábfejig. Lábam feje olyan, mintha zsibbadt volna, vagy láthatatlan papucsba volna dugva. Lábcsuklóim rúgóizmai nagyon elgyöngültek. Mikor a klinikáról kijöttem, kalucsniban mentem a város közepén; Kossuth utca szögletén a sárcipőm belebotlott az emeltebb gyalogjáró aszfaltjába, istenesen hasra estem, véniát tettem

57 az újságáruló rikkancsok előtt. Alig tudtam felállani. Egy újságáruló segített föl. („Részeg" - hajította valaki utánam. „Nem részeg" - mondta a rikkancs -, „tessék nézni: milyen egyenesen megy.") Nagyon legyöngültem. De ki tenné ezt fel rólam! Én és legyöngülni! Bizony, nagyon romlott a gépezet - mint szegény édesanyám szokta mondani. Ötven évig csak élet az élet szegény embernek. Azután... Futni már alig tudok. Ma délután próbáltam az erdőn. A lábam fejét nem bírom emelni: mindig beleakad a cipőm hegye a földbe. Túlságosan vonz. Óh édes anyaföld! Az anyaföldön kívül még a friss leányok is vonzanak. Az asszonyok már kevésbé. Betegségem idején az esett legjobban, hogy egyik aggleány ismerősömmel, G. I.-val, a kis sógornője is kijött hozzám látogatóba a klinikára, a kis dóczistagimnázista leány, a 17-18 éves Végvári Kata. Fekete szem éjtszakája... Az apja tanítványom volt valamikor. Ő pedig irodalmi dolgozatot ír az idén rólam, érettségihez készítő gyakorlatul. - Izzó fekete szeme van, s gyönyörű fekete sörénye. Termete is délceg. Úgy ragyogott az ágyam lábánál, mint a rózsaujjú Hajnal. Sokat beszélt már azelőtt is róla G. Ilonka néne, mindig ígérte, hogy bemutat bennünket egymásnak; de irigységből (azt hiszem) távol tartotta tőlem, hogy bele ne szeressek, míg egészséges vagyok; mikor aztán olvasta az újságból, hogy megállt bennem az ütő, hogy végem - kihozta, megmutatta. Tunya dög. Majd elalszik, míg magáról beszél. (Ti. a néne.) Hátha másról! Irigy-buta. Úgy haragszom rá, amiért a kórházat állította halhatatlan alakomhoz staffázsnak

58

. Ostoba, de az ilyen kis bosszúállásokra van esze. Isten megverte: soha nem fog férjhez menni. 25 éve vár, hogy elvegyem, a szekeremre fölvegyem. Ilyen nőket adott volna nekem a 57 Középkori önsanyargatási mód, a térdre borulás egyik fajtája. 58 Díszül, kiegészítésül szolgáló mellékes dolgok.