Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

A Szegény magyarok Il-ik kötetét, stílus szempontjából, az egekig magasztalja: minden mondata csupa zene. A Két testvér elbódította, elrémítette: „Azon az éjszakán, mikor elolvastam, nem bírtam aludni, ördögök táncoltak behunyt szemem előtt. Féltem! Ami soha nem történt meg eddig életemben. Féltem! Valami démoni van ebben a könyvben. A szerzőjében. Valami démoni. Sajnáltam az írót, hogy ennyi szépséget, ennyi művészetet pazarol ilyen témára. Hogy adjam én ezt a fiúk kezébe?" - Nem kell odaadni, mondottam, mert úgyis elolvassák. Különben: nem gyerekeknek írtam, hanem felnőtt marháknak. Nem haragudott meg érte, pedig egy magántanár. Ezért nagyon megszerettem. Nem Pintér Jenő, aki hájfejű bolond, s amellett elbizakodott, mint egy görög isten. Vigasztalás sötét sorsom halálmesgyéjén, hogy mindenfelé foglalkoznak velem. Schütz Antal professzor úrtól Tóth József paralitikus fúszerkereskedőig. - Egy bornírt bíró barátom szava kong a fülemben: - Te, Gábor, regényeket írj: új Jókai lesz belőled. Móricz Zsigmondot is elbűvöltem A táltosfiú könyvemmel.

41 Úgy veszem észre: ilyen regényt szeretett volna írni - de nem tud szegény. Benne nincs kedély, nincs szív, nincs dickensizmus. Száraz, mint a bocskorbőr 42 A tanárság, noha csökkentett óraszámmal (12 óra hetenként) dolgozom, nagyon lefogja minden időm, minden erőm. Olvasni is alig tudok; csak estelenként. Most, karácsonykor, hogy lélegzethez jutottam, Fr. Jammes Az élet diadala c. kötetének második darabját, az Existencest fordítottam. Ezenkívül megismerkedtem Nyírő József erdélyi író könyveivel. Uz Bencéje és Isten igájában c. önéletrajza nagyon tetszett. Komoly író. Nem pesti. Uz Bence méltó testvére a Tamási Áron Ábeljének. Az Isten igájában pedig pompás, tiszta és szép előadásával kötött le. Értékes fiú. Olyan lelki gyönyörűséget adott, mint régebben Zilahy Két fogoly c. regénye. Oh, ez a sivár tanárság kiszárasztja a lelkemet. Pedig úgy hívna a próba mezője. 35 éve vagyok tanár, most mennék nyugalomba. Ezt várom. Lehet, hogy elkéstem. Lehet, hogy nem engedik az istenek. 41 Lásd a III. kötet 300. sz. jegyzetét. 42 Móricz regényeinek formátlanságát és szárazságát a Móricz Zsigmond 25 éve író című írásában is szóvá tette Oláh: Móriczot nem az elismerésvágy „hanem a lelkiismeret korbácsa csapkodja: vagy az igazat, vagy semmit! (...) mindig feláldozza a szépet az igazságért - s bizony ezt sokszor alig lehet neki megbocsátani. De az igazság: magyar igazság, ez pedig talán több a szépségnél is." (Debreczen, 1926, február 21.)