Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

tó koromban ment tönkre, de 35-45 éves koromban kitűnő volt, meghíztam 100 kilóra. Azután újra elromlott. Nem is lesz jó soha többet. A csúz vagy micsoda az alsó lábszáramat és az alsó karomat kínozza. Beleim el vannak podvásodva, ősi vastag bélhurut, mint a kis Jánosi mondta. Állandó székrekedés. Obstipatio habitualis.

37 Ma már csak az irrigator

38 segít. Legújabban húgycsőszűkülés jelentkezik; vízsugaram már csak 1/3-a a normálisnak. Meg kellene operáltatnom magamat, de nem merem, mert aggaszt az erős cukorbaj. Hátha nem gyógyul be a seb, hátha elgennyesedik. Viszont így a hólyagkiszakadásnak vagyok kitéve - akkor kampec. Úgy halok meg, mint ifjabb Andrássy Gyula. A szívem is rossz: billentyűelégtelenség, 1903 óta. Tetőtől talpig feketében. Féllábbal a sírban. És még így is megeshetik, hogy bevesznek katonának. Talán ki is képeznek. Vagy elkezdenek kiképezni. Mert hogy ki nem bírom azt a fizikai erőfeszítést, több mint biztos. - Nem sokat ér az életem 50 éves korom óta, addig meg semmit sem ért. Mégis két ember munkáját végzem ma is. És sokan csodálkoznak: milyen mogorva és milyen ideges vagyok. Pedig mennyit fásultam a nagy háború óta. Ma már alig-alig csodálkozom valamin. Lír lettem: nem sietek, nem csodálkozom - csak fizetek. Mindenkinek. Busásan. A szegény kis Gr. Ilonka! Több mint húsz éve ismerem. Több mint húsz éve szaladgál utánam. Eleinte mindenképpen el akarta magát vétetni velem, azután barátommá szegődött, most már nem akar semmit, de úgy látszik, hű marad hozzám a sírig. Mindenképpen szeremé letenni az érettségit (több 40 évesnél), töri-öli magát szegény, mert amiből eddig élt, a zongoratanítást a rádió elcsente tőle. Hivatalnoknő szeretne lenni. Öreg már a fejed, kis G. I. s nehéz az érettségi. A város másik végén lakik, de még karácsonykor is elszalad hozzám, hogy az utcáról bezörgessen az ablakomon. Nem tudom: hova, kihez járhat ezen a tájon? Valami ismerőséről beszél. Ördög tudja. Nem hiszek az asszonyi állatnak, mert ritkán mond igazat. Félrebeszél. Szép kis teste összement. Igazán kedves leány arca megvénült. De kedélye még mindig olyan, mint a gyermeké. Csak sunyi egy kicsit. Fejében nem sok a velő, tyúkszerű az esze járása. Nem tudom, mit szerethet rajtam, ha szeret. Azt mondja B. Miska, aki látta kifejlődő barátságunkat, hogy az én lelkemen szárad a boldogtalansága. Ugyan, melyikünk boldog ezen a célja nincsen világon? Majd, egy másik csillagon. Megható, ahogy a magyarság minden atomja, mint a megsebzett testrész parányi élő sejtjei igyekeznek a támadt rést beszőni, áthidalni: belső parancsra mint 37 Ismétlődő székrekedés. 38 Beöntőkészülék.