Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

más hangot adtam. Jól hallottam ezt a kaján zenekíséretet a közönség zsúfolt tömegéből. Hiába. Asinus ad lyram.

33 Annál szebb dolog, hogy 1939. aug. végén a kis szőke Bohuss Rózsa, írói modellem, újra eljött hozzám Kar utcára, s levetkőzött tiszta meztelenre kis diákszobámban, mint ezelőtt pár évvel újév második napján. Be szép volt, be gyönyörű volt. Az én nemzedékem nem hiszi el: mennyi művészi áhítat volt - legalább részemről - ennek a szabad jelenetnek az élvezésében. Nem tagadom én, hogy az érzéseim fele akkor az erotika köréből támad, de a másik fele a szűz leánytest isteni szépségének az imádata. Próbáltam én ezt Rózsával megértetni, de félek: nem hitte el azt, amit erről mondtam neki. Neki, azt hiszem, 90%-ig erotikum. Nem is gondolja: milyen boldoggá, milyen szabaddá, milyen bátorrá tett önfeláldozó tettével. Mert, valljuk meg: kezembe tette le leányi becsülete, jó híre megőrzésének a zálogát. Vagy nagyon kell bíznia bennem, vagy - neki nem olyan nagy dolog ez, mint nekem. Hogy tehette meg - igazi okát nem tudom. Csak találgatom. Első, piszkos gondolatom az volt, hogy azért a 100 pengőért, amelyet nyomdatartozása kifizetésére adtam neki. (Doktori dolgozata.) Második gondolatom, hogy azért a 25 aranyért, amelyet neki ígértem, ha megmutatja magát. De ez sem igaz; mert nem adtam neki egyetlen darabot sem az első levetkőzés után, s mégis levetkőzött másodszor is. Harmadik gondolatom az, hogy megértette diákos szépségimádásomat és hajlott a szavamra. Bárcsak ez volna az igaz. Mert a nő sokkal reálisabb, mint a férfi. Titkon kinevet bennünket, halovány álmodozókat. Mindegy. Láttam egy úri leány tiszta testét. Ha szobrász volnék, ezt faragnám. Ha festő, ezt festeném. Ha költő, ezt énekelném. (...) Először megsimogattam bársonyos fehér bőrét, meggörgettem arcomat édes puha mellén. Másodszor nem engedte. Miért? Mert félt. Félt, hogy... Szóval, én is férfi vagyok. Még ha csak szóval is. Melle szépen kifejlődött. Már van bimbója is. Eleinte nem volt. Most már szoptathat. Nem gyalázatosságból vagy hencegésből írom ezt ide; hanem azért, hogy tudják az életemet és költészetemet kutatók: kiről szólnak Rózsa-verseim. Nekem ez a lány adott legtöbb élményt és témát életemben.

34 Legyen tisztelt a neve is, mikor már mindketten elmentünk. * 33 Úgy ért hozzá, mint szamár a lanthoz. (Úgy ért hozzá, mit tyúk az ábécéhez.) 34 Pl. Miniatűrök. My. Oláh 1933.