Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

Megint írtak hozzám verset. Csakhogy ezt már költő írta: a debreceni Gulyás Pál, a 47 kilós lírikus.

14 Volt tanáromnak, Gulyás Istvánnak a fia. Szintén tanár. Egy üldöző feljelentés következményeitől megmentettem:

15 ezért hálából emelt föl a versébe. Ideírom, hogy ország-világ lássa nagy hiúságomat vagyis nagy ürességemet. OLÁH GÁBORHOZ Elő szobor, aki végigzuhansz Debrecen utcáin az esti ködben, falábon járó kísértet, hideg árnyékodat kergeted zord körökben: amerre lépsz te, elfutnak az élők, a lombok lehullnak és a szívek dobbanása megáll, - itt most a földből visszajáró holt Debrecen siet nagy ákombákom léptekkel a Hatvanutcai sírok zárai felé, hogy megidézze a földből a város másik eltemetett holt szellemét... Mert nincs a nyüzsgő városban barátod, százhúszezer ember nyüzsgő köde számodra csak cifra pára, - reáfújsz s beomlik a tátongó semmibe, szétvered őket egyetlen karoddal, szétvered őket, mint hópelyheket, 14 Mj.: Protestáns Szemle, 1939. február, majd Tiszántúl, 1942. március 1. 15 „Miután Debrecenben a Csokonai Kör által tervezett antológiában nem vállaltam el a lírai primadonna-szerepet - obskúrus társaságról lévén szó -, egyik székely irodalmi ifjú a városi levéltárból kiásott egy régi-régi debreceni zuglapot. Abban egy versre akadt, amely a forradalmat dicsőíti à la Petőfi és à la Ady (Egy gondolat bánt engemet... Rohanunk a forradalomba...) Önképzőköri, naiv világszabadság-ömlengés (...) [egy másik székely ifjú] [besomfordált] (...) az igazgatóhoz, s nagy képpel, bizalmaskodó titokzatossággal, mintha Sztálin és Lenin együttes akciójáról lenne szó, kirakta az igazgató elé az írást. (...) Az igazgató elutasította az ifjút; nem volt hajlandó ellenem jegyzőkönyvet felvenni. Erre az ipse - az igazgató távollétében - az igazgatóhelyettessel vetetett fel az igazgató ellen jegyzőkönyvet, egyúttal a turul- és SZEFHE-apparátuson át is mozgalmat akart kelteni ellenem, azt korpoltálván: íme, amikor az egyetemet végzett derék honfiak százai lődörögnek állás nélkül, az iparosság nevelése egy bolseviki kezébe került...(...) most akad olyan elvetemült írótárs, aki ezzel akart ütni rajtam, mert már másképp nem tudott. (Idejárt hozzám kilincselni unalmas firkáival, még ebédet is adtam neki...) Persze az ügy likvidálva van..." (Gulyás Pál Németh Lászlóhoz, 1938. nov. 27. - Gulyás-Merva 1990, 160.) - Juhász Géza kérésére Oláh közbenjárt Gulyás érdekében a befolyásos történészprofesszornál, Rugonfalvi Kiss Istvánnál. - Rugonfalvi Kiss István (1881-1957): történész, egyetemi tanár.