Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

dog, hammog, nyögdécsel, mint Adalbertus Gladiator. De a kérésemet komolyan vette: soha meg nem zavar. Áldott legyen az emlékezete. A zsidó még ebben az antiszemita korban is praepotens. Magyarul úgy mondják: szemtelen. Pedig Kardos papának, tiszta hiúságból, jó szíve is van. Ha akarja. ­A minap a moszkvai rádió propagandabeszédet adott le, magyarul. S a magyar szónok engemet idézett bizonyos állításokra magyar tanúnak. „Oláh Gábor, az író, már csak elég jó magyar ember, s mégis ő mondja, hogy Magyarországon hárommillió koldus él." 12 - Hogy honnan vette ezt, nem tudom. Csak annyi bizo­nyos, hogy itt Debrecenben nagy port vert fel. Érdekes: az én magyarságomat Moszkvában akarják szentesíteni. Itt, Debrecenben csak annyit tudnak rólam: be­vándorolt nemzetiségi vagyok. Erdélyben számon tartanak a románok, mint Eminescu nagy tisztelőjét és fordítóját. Sehol sem látnak jól igazán. Koromhoz még nagyon közel vagyok. * Hanem ez a november! 1938 novembere. Visszajön kardcsapás nélkül Komá­rom, Ipolyság, Érsekújvár, Kassa, Beregszász, Munkács. És még vagy öt magyar város, környékestől. (Csak Pozsony maradt oda.) Kezd omlani a trianoni határ. Micsoda öröm! Kezdünk hinni magunkban, fajunkban. Kassa megmaradt 20 éven át magyarnak. A kis elemisták éppoly tisztán beszélnek magyarul, mint az ötven­évesek. Ez gyönyörű hűség az ezeréves földhöz, nyelvhez. Nem tudom, ha majd Romániára kerül a sor, hogy leszünk az ott született magyar gyerekekkel. ­Mert ez az északi visszakapcsolódás most már új reményt lobbant a csüggede­ző erdélyi magyarokban. Most már Erdély következik. Rothermere lord azt mond­ta: két éven belül új visszacsatolások következnek. Milyen más a levegő, mint ta­valy! Szabadcsapatok verődtek össze az északi trianoni határon, különösen a ru­szinszkói részen, Ungvár és Munkács táján, nyugtalanították a cseheket s lassan ráhajlították a kisoroszokat, hogy kérjék Magyarországhoz csatolásukat. Benes Eduard, a hazug Benes, a világ legerkölcstelenebb, legbecstelenebb politikusa, kény­telen menekülni hazájából, mert nem biztos ott az élete. 13 Micsoda történelmi igaz­ságszolgáltatás! Mégis csak eljön a harag napja a gonoszokra. Nemzetünk űj életkedvet kap, most látok nagy idők múltán boldog magyaro­kat. A kassai bevonulás megindítóan szép lehetett. Én csak rádión hallgattam, de a dómbeli hálaadás lelkemig megrázott. Horthy milyen okosan beszélt a dómté­ren; a szlovákokat anyanyelvükön köszöntötte. Gyönyörű őszi napok. Velünk örül a természet is. Hát ezt is megértem. Milyen időket élek át! 12 Tévedésről van szó. 1929-ben ugyanis Oláh Györgynek jelent meg Három millió kol­dus címmel munkája. 13 BeneS, Eduard (1884-1948): csehszlovák (cseh) politikus. 1921-22-ben Csehszlovákia miniszterelöke, 1921-35 között külügyminisztere, 1935-től köztársasági elnök. 1938-ban, a müncheni egyezmény után lemondott, 1939-ban Chicagóban vendégtanár.

Next

/
Thumbnails
Contents