Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
V. kötet
Januárban három előadást tartottam Shakespeare-ről, a Szíriházi Szabadegyetem keretében, az újságírók Klubjában. Szokatlan nagy számú közönség hallgatott, csupa fiatalság. Legnagyobb sikere az első előadásnak volt, mikor Hamletről beszéltem. Nagyon tetszett, mikor az őrület és őrültek rendkívüli színpadi hatásosságáról emlékeztem meg; ma sokkal többféle bolond szaladgál utcáinkon, mint Shakespeare korában, mégsem visszük őket színpadra, mint a Hamlet költője. Az is meglepte hallgatóságomat, mikor a Hamlet tragédiájának meghatároztam színben való szimbolikus összesűrítését: fekete és arany; ez a szimbolikus szín (királyi gyász) ott van a Hamlet királyfi öltözetén: a fekete ruhában és az arany nyakláncban. Ez már a tragédia kivonata. - A második előadásom Leart és Othellót fejtegetett. Itt különösen az lepte meg a közönséget, hogy a mai színészeket nem tartom igazi Shakespeare-színészeknek, mert fizikailag is kis, nyápic emberek. Aki az igazi Leart és igazi Othellót akarja megszólaltatni, az Nagy Frigyes testőreihez hasonló kétméteres ember legyen. Persze a művészi tehetsége hasonló arányban magasodjék ki a többi színész közül. Egyik zsidó hallgatóm felhorkant, mert a mi színházunk Learje egy kis alacsony, sovány fekete zsidólegény, ott ült az első sorban, s magára vehette megjegyzéseimet. Megnyugtattam, hogy nem őreá gondoltam, hiszen nem is láttam Lear-alakítását. Én csak Szacsvay Imrét fogadtam el Learnek, mikor egyetemi hallgató koromban a Nemzeti Színházban láttam. Virággal koszorúzott, rongyos, nagy botú háborodott Learjének az arca még mindig ég a lelkemben: király is volt, őrült is, de shakespeare-i méretekben. Betegeskedtem, mikor ezt a három előadást tartottam, mégis úgy vitt magával a téma, hogy órák hosszán át bírtam hanggal is, lélekkel is. Hatalmas szónoki beszédnek hatott mindenik előadásom, legalább az ismerőseim így mondták. Egész könyvem van Shakespeare-ről. 1 A háború alatt írtam, a Nagyerdőn. Szeretném már kiadatni, de nincs rá kiadóm. - Ez a költő volt rám legnagyobb hatással, mióta élek. * A múlt nyáron megírtam, fölkérésre, a debreceni Kollégium 400 éves jubileumára színdarabomat: a Kősziklán épült vár-at. Bár ne írtam volna. Megrendelőm1 Lásd a IV. kötet 127. sz. jegyzetét.
