Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

nek, Csikesz Sándor egyetemi rektor úrnak, nem tetszik. Mások egy-egy keményebb és antikatolikusabb kifejezésétől remegnek. Az öreg pohos istenember, Csikesz, át akarta dolgoztatni velem. Próbáltam is színpadszerűbbé tenni, de nagyon nehéz, majdnem lehetetlen. Csikesz komának így se tetszett. Megint új terveket akart sugallani. Meguntam és azt mondtam neki: ha nem tetszik, adjátok vissza, de én át nem változtatom. Színpadon nem bánom, akármilyen alakban adják elő, de ha nyomtatásra kerül a sor: csak abban a szövegben kerülhet a közönség kezébe, amelyikben először megírtam. Most aztán tanakodnak a nagyfejűek: mit is kezdjenek vagy végezzenek velem. Undorodom a megrendelt könyvektől. Járomba fogják az ember szabad lelkét. Hogyisne. Azért éltem eddig a magam feje szerint. Különben, mintha kimerültem volna. A múlt nyár óta alig írtam valamit. Igaz, hogy október óta folyton betegeskedem. Csak apró verseket szülök. Pedig az idők nagyok. Vagy nem élnék már a saját koromban? * Mikor 1938. március 13-ikán Hitler beolvasztotta Ausztriát Németországba: elképedtem. Hátha jövőre a Dunántúlt csatolja a Harmadik Birodalomhoz? Hátha csakugyan igaz, amit egyik képviselőnk mondott: a debreceniek nem tudnak mit kezdeni a Hortobággyal, bezzeg a németeknek már megvan a tervük e nagy puszta hasznosítására. Huss Richárd debreceni egyetemi tanár német propagandát űz külön német nyelvű lappal

2 itt az ország közepén, mintha Berlin keletre küldött pionírja volna. A Dunántúl baranyai magyar falvai kihalóban; németek szivárognak a kipusztult ormányságiak helyébe, s a germán tenger öntudatosan csúszik előre a Duna felé. Nemrég jelent meg a Die Woche német folyóiratban Nagy-Németországnak egy új térképe: már Budapest is a germán határokon belül esik benne. A románok is így csinálták a háború előtt: előbb térképen, azután a földön foglalták el Erdélyt maguknak. Szegény Magyarország, be nagyon útjában vagy a világnak! Nagyon az országút szélére esel: minden kóbor hasít egy darabot belőled. Maholnap eltűnsz a föld színéről. S mi a zsidókat kutyaszorítóba zavaró törvénnyel akarjuk nemzeti létünket biztosítani. Álmodozó magyarok. * Mikor Bécsbe bevonultak a Hitler német katonái: a kávéházakból kiterelték az ékszeres, drága bundás zsidó úrinőket és úgy ahogy voltak, súroltatták fel velük a Ring aszfaltját. Ez ma a legnépszerűbb akció a Rajna-Duna közt. Magyarországon is ezt szeretnék a horogkeresztesek és a nyilasok. Szánalmas komédia. Holott sok igazság van benne. Mert az mégis csak piszokság, hogy Magyarországon is magyar cselédek szolgálják a zsidó urakat s nem megfordítva. A magyar falusi vagy városi szegény népnek nincs egy fillérnyi öntudata és önérzete. Ezen kellene segí2 Deutschen Volksboten.