Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

tuozitást. Az Új Nemzedék szerint még durvábban adtam vissza D'Annunzio durvaságait, ahelyett, hogy enyhítettem volna. A Magyarság elismeri, hogy a ritmikus szöveget O. G. fordítása művészien tolmácsolja. A Magyar Hírlap szerint a Jorio leánya, „az ősi vérnek ez az éneke" olasz nyelven bizonyára énekként hat, magyarul azonban, még O. G. színes, gazdag fordításában is gyakran veszti el melodikus hatását. Az Est úgy véli, hogy D'Annunzio drámája a színpadon fárasztó munka a közönség számára; igazi értéke O. G. erővel teljes és színes fordítása ellenére is csak maga az olasz nyelv muzsikája. A Nemzeti Újság azt mondja, hogy sok költői szépsége van a drámának, de a nép érzéki tombolásának és az apa vad gerjedelmének festésében a brutalitásig ragadtatja magát a költő; ezen a fordító segíthetett volna, de O. G. fordítása sok drámai ereje mellett különösen ezekben a részekben nem szerencsés.

263 Az iskolai év végén gyalázatos fáradtság rogyott rám. Nem álltam a lábamon, naphosszat aludni vagy heverni szerettem volna. Aludtam és hevertem is. Nappal. De éjszakáim vad dulakodások voltak az álmatlanság iszonyatos rémével. Egy reggel őrült szívdobogásom támadt, szédülés fogott el, félelem lepett meg. Ebben az évben már talán harmadszor. Egyszer az utcán, Péterfián sétáltomban, másodszor a színházban, délután, Az ember tragédiája előadása közben. Most harmadszor, itthon, éppen fölkeléskor. Más ízben körülbelül 1-2 óra hosszáig tartott; lefeküdtem, csendben vártam a roham elmúltát. De most nem akart vége szakadni. Orvosért küldtem Domokosnét. Mire az orvos, dél felé, elcsámborgott, már normálisra szelídült a szívem verése. Én 180-200 érlökést számoltam percenként reggel. A kis Salánki megvizsgált: rögtön utazzam el valahová, nyaralni, pihenni, a Bükkbe vagy a Mátrába; könyvet ne vegyek a kezembe két hónapig, szellemi munkát ne végezzek. Idegkimerülés. Ki kell heverni. - Igaza van. Húsz év óta nem pihentem. Tíz hónapon át tanár+író voltam, két hónapon át író a második hatványon. Elkezdtem gondolkozni: hova menjek? Balaton? Lillafüred? Alsó-Hámor a Diósgyőr völgyében? Eger környéke? Tapolca? Közben Ternay Kálmán tanártársam, akivel D'Annunzio Jégmadár kötetét fordítottam, mint hővérű ifjú, valami pompás testű leányt ajánl szíves figyelmembe. No ez jó! Az Ibsen Oswaldja is egy jótestű kis lányt sóvárog: annak a jelenléte kivonná közelgő paralízise félelem-felhő árnyékából. Ki tudja: hátha én is? (...) Borzasztóan fáradt vagyok. Az erdőn ültömben elaludtam. Itthon lehúz a tompa butaságos kimerültség: heverek vagy aluszok az ágyon. így nem tudom, ho263 Pesti Napló, 1937. május 22. - Új Nemzedék, 1937. május 22. - Magyarság, 1937. május 22. - Magyar Hírlap, 1937. május 22. - Az Est, 1937. május 22. - Nemzeti Újság, 1937. május 22.