Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

balladákat írt, a magyar népballadák művészi továbbképzésével (pl. Ős Kaján, A disznófejű Nagyúr stb.) („Veri a jövőt, s balladát akar, balladát, balladát!") A Kató a misént meg az Öreg Kunnét nem említette, pedig ezek állnak legközelebb a népballadákhoz. Egyszer el is káromkodta magát Dezső úr: „Aki azt mondja, hogy Baudelaire hatott Adyra, vágjátok pofon, a fene egye meg!" Óriási taps; hatás az egekig. Részemről: szótalan undor... A másik előadása a kálvinizmus problémáiról szólt; sok egészséges gondolatot vetett föl, kár, hogy éppen azok hiányoztak, akiknek szólt: a papok, a teológusok. Na és harmadik este! Önmagáról beszélt és jött a botrány: megtámadta a gondolatait elferdítve népszerűsítő Zsilinszky-Bajcsi Endrét, a képviselőt, Áchim András egyik gyilkosát: hogy a Vass József minisztertől neki, Szabó Dezsőnek kiutalt segélyösszegből 2000 pengőt elcsaklizott és csak négy év múlva fizette ki. Ekkor egy ügyvéd - a Zsilinszkyé - közbekiáltott: „Rágalom!" Az ifjúság kis töredéke Zsilinszkyt éljenezte, a többség pedig Dezsőt. - Még ez nem volt elég: az illusztris előadó, kitűnő üzletember, gyanúba fogta az estéket rendező egyetemi ifjúságot, hogy: elsikkasztja a jövedelem egy részét, mert a közönség nagy számához képest elenyésző a bevétel; ezért barátait kéri meg ott a közönség előtt, hogy ellenőrizzék a jegyeket. Azok végig elszedik a közönségtől a jegyet. Senki nem tiltakozik. - Zsilinszky persze nyilatkozik és bíróság elé viszi a dolgot. Dezső úr pedig 530 pengő tiszta haszonnal megy vissza Budára. Egy svábnak a villájában lakik. A svábokat mindig fékevesztetten rágja, Rákosi Jenőtől Herczeg Ferencig. Debrecen is látta legalább egyszer az Elsodort falu íróját a maga mivoltában. Hozzám ellátogatott Dezső úr, vagy öt egyetemi hallgatóval; éppen a Széchenyi-drámám végét írtam. Rárohantam: miért bántod azt a szegény Babitsot? Azért, mert sok pénze van - feleli -, s mert ő kezeli a Baumgarten-díjat. Ez is érthető. Szabó Dezsőnek nincs semmi jövedelme, csak az ilyen előadásokból. Füzetekben adja ki kisebb munkáit, a maga pénzén. Elég közel él a nyomorhoz, mondták azok a fiúk, akik fent voltak nála.

224 224 Szabó Dezső is megörökítette Oláh Gábornál tett látogatását: „Megható látogatás Oláh Gábornál a Kar utcában. Kicsiny földszintes ház a kicsiny földszintes házak végtelen sorában. Belépek a majdnem falusiasán kedves udvarra. Jobbra két kis szoba, melynek küszöbén már ott vár maga a költő. A szobák még a reggeli rendetlenséget mutatják, de talán ez így meghatóbb. Mert az ablakon ömlik be a magyar puszták bő napja, mert könyv kacag mindenünnen feléd, magyar könyv, s mert az ágy fölött ott igéz Petőfi csodálatos szép fiatal feje. És annyi igazságtalan mellőzés, agyonhallgatás, suta bántás után: az élet lobogó hitével, minden szépség forró rajongásával, a magyar lélek nagy hitvallásával: tovább dolgozik, alkot, hisz és fiatal ez a magyar rögöktől küldött poéta. Az apró házak, a kövezet nélküli utcák, az elfordult szemű szívek erdejében itt él a magyar szellem egy roppant életakarata: csak azért is! csak azért is!" (Szabó Dezső: Debreceni tanulságok. Ludas Mátyás füzetek. 1934.)