Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
IV. kötet
Szeptember 4-től november 4-ig megírtam a Széchenyi-drámám negyedik kidolgozását: Magyar Tragédia címen. Pûmes jambusokban, XXIII részben, forgószínpadra szántam. Tulajdonképpen egyetlen hatalmas felvonás az egész, ha színpadra kerül valaha: egyfolytában szabad és kell játszani. Persze, a Széchenyit játszó színész fizikailag is emberfölötti ember legyen, másképp beledöglik ebbe az öt óráig tartó óriási monológba. Azt hiszem, mikor az én intencióm szerint és jól játszik: ájult embereket fognak a mentők kivinni a zsúfolt nézőtérről. Néhány jelenettel meg vagyok elégedve: elértem azt, amit akartam; Széchenyi, a kis sovány testű és nagyfejű ember, ez az irtózatos debatter 225 , aki halálba vagy hősiségbe tudja beszélni a megfogott embereket: a maga igazi mivoltában jelenik meg. - Ma talán én vagyok az egyetlen magyar író, aki monumentális témákat monumentális hangon ad elő. Ez a Széchenyi-dráma is olyan. Ez sokáig fenntartja a nevemet, ha másképpen kialudnék is a lángom. Milyen ravasz fiú ez a Csokonai, még halála után is! A rendes évi Csokonai-emlékünnepélyt tartjuk a kollégium dísztermében. Ott ül a zöld asztalnál Pap Károly egyetemi tanár, az elnök; előtte nagy üveg víz és pohár. A pódiumon egy fiatal tanár szaval Csokonai-verseket, szabadon válogatva. A teremben nagy a hőség. Elnök úr - megszomjazik, s az üvegért nyúl, hogy töltsön poharába. Az ifjú szavaló - mintha csak a sovány és fekete Csokonai állana ott alakjában - éppen most kezd rá a Búkergetőre. Mikor Pap Károly professzor felhajtja a hús vizet, rácsendül a Vitéz verse: Hej, vízivók! be sűrű Pocsolyába foly világtok. Halk moraj a közönség soraiban; készülődő kacagásnak csikland viszkető ingere. Pap Károly csak iszik, Csokonai verse csak cseng tovább: Hej, vízisszák! be sáros Elmétek és világtok! A kacagás kirobban. Fent is, a karzaton, a diákok közt, lent a földszinten is. A szavaló bámulva megáll - nem érti - nadrágjára tekint: nem hagyta-e nyitva? Nem. Most kitör a taps a diákok tömegében: viharozva ünneplik Csokonai rendbontó, csúfondáros szellemét, aki holta után is jókat üt a vaskalapon. Pap professzor úr ugyanis a legvaskalaposabb egyetemi tanár. Vitéz Mihály ütése talált. Soha ilyen jót nem kacagtam a háború óta. (...) Karácsonykor Baja Miskánál, a papnál ebédeltem. Tudtomon kívül meghívta Baltazár Dezső püspököt is, akivel alig váltottam pár szót életemben. Valahogy hideg-rideg volt köztünk a viszony. Baltazár püspöksége alatt rúgtak ki a Kollégi225 Vitatkozási képességéről ismert személy.
