Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

Október 22 -én volt a sajtópöröm táblai tárgyalása. Eredmény: az ítélet súlyosbítása: 1000 pengő büntetés, 1000 pengő „erkölcsi kártérítés"! 220 pengő ügyvéddíj. Az elnöklő Visky Sándor

220 folyton mint úrinőt aposztrofálta ezt a minden hájjal megkent ringyót, alias (vagy aljas) Daán Ilonát. Úrinő! Az, aki egy Leo nevű bűvész kitartottja volt öt éven keresztül; aki harctéren szenvedő férjét itthon megcsalta, s a hazatérőt egy zabigyerekkel fogadta; akit el is kergetett a férje; aki itt Debrecenben a román megszállás idején összeszűrte a levet a román tisztekkel; akinek a háború után bordélyháza volt D.-ben, vagy legalábbis ő vezette; aki sok aranyifjúnak volt kerítőnője, 1931 szeptemberében nekem is felajánlott 8 szép testű lányt; aki 1933 decemberében egy pár kesztyűt lopott a Benyáts üzletben...

221 ez a hazudozó, erkölcstelen, züllött dajna

222 úrinő a Visky úr fölfogása szerint. Vajon nem részeg fővel mondhatta ezt ez a pálinkanevű jogi matador? - Még ezen a tárgyaláson is új hazugságot tűzött a régiekhez Daán Ilona: azt hazudta, s ügyvédjével együtt, hogy a bpesti Vitézi Szék elfogadta egy zenésített versét. Egy betű sem igaz belőle. A tábla sem hiszi el, hogy a versemben megírt találkozás úgy történt, ahogy elmondom. Mert nem vittem magammal két tanút, mikor D. I.-nál jártam diétás koszt miatt. Sőt, Visky úr „súlyosbító" körülménynek vette, hogy fenntartom most is a versemben írtak valódiságát és bizonyítását kérem. Hát nem őrült a magyarok jogszolgáltatása? „Női becsület"-ről lévén szó: nem enged bizonyítani! De viszont, ha nem bizonyítom állításomat: elítél. Vak dilemma. Lélektan: nulla. Csak a dohos, elavult paragrafusok virulnak. Az ügyvédem föllebbezett a kúriához. A hölgy megnyugodott. November első hetében Szabó Dezső'három előadást és egy botrányt tartott Debrecenben.

223 Először Adyról beszélt okosan és szépen; még azt is kimutatta, hogy 220 Visky Sándor (1875-?): ítélőtáblai bíró. 221 Benyáts Emil kézimunka- és rövidáruüzlete a Tisza-palotában. 222 Szajha. 223 Az előadás terve már korábban felmerült: „3-áról keltezett leveledet ma kaptam meg. Majdnem irigyellek, hogy Debrecenben élsz. Talán ott mégis jobb a levegő. Lehet ugyan, hogy Te ugyanezt hiszed Bpestről. Debrecenben már régen szerettem volna előadásokat tartani. De a Bikáék olyan szemtelen feltételű (s [léha] hangú) ajánlatokat tettek vagy háromszor, hogy nem lehetett a dologból semmi. (...) Természetes: csak nagy-nagy helyiségben tartanám, ahol nagy közönség fér el. Az előadások bruttó jövedelmének ötven percentje az enyém lenne. Persze, ez csak januárban volna lehetséges, mert jövő hét elején megyek Kassára (szintén előadást tartani), s a Felvidéken csavargok újévig. Leginkább Dél-Amerikába szeretnék menni. Nagyon nehéz Szabó Dezsőnek lenni, nem tudom, meddig bírom. Dolgozol-e sokat? Azt hiszem, ravaszságból lakol Kar utcában, hogy végre egy magyar író jó Karban legyen." (Szabó Dezső O. G.-hoz, 1933. december - DIM)