Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

Én azt sem bánom, ha maga most éppen olyan időszakát éli életének, mikor másfelől égeti hasonló láz, amelynek forrása nem én vagyok (habár ez esetben hidegen pattannak le a maga lelkéről mondanivalóim, mert a pozitív elektromosság hullámai nem jutottak beteljesülésük helyére) - mert mindaz, amit itt leírtam, megszületett: él és van! És nem törölheti le szívem, lelkem, szellemem faláról semmi és senki. (Látja, milyen pompás talajra hullottak a maga igéinek magvai? íme, már csírát bontott bennem tanítása.) Egyszer úgyis odatalál megindított lélekhullámon, ahova rendelte a végzet. Ha most tiltó ércfalak védik is az adekvát energiák hullámait előlem, addig döngetem és rombolom aranycsákányommal, addig öntözöm kohóban izzott tüzemmel, amíg leolvadnak és lebomlanak a gátak és megérkezem, ahova elindultam. Mert én is hiszek az ibseni „kiválasztottak" akaraterejében, amely Wangel Hildát hevítette, és számomra is gyönyörűség lesz, ha valaki modern viking kalóz módjára repülőgépen üldöz és elrabol, hogy életfogytiglani szavalásra ítéljen. (Most már mindent tud, és ismer, úgy-e?) Milyen jó, hogy magának nincs felesége (ne is legyen!), és szabadon írhatok meg mindent, amit akarok. (Mellesleg: a házasságról ugyanolyan véleményem van, mint magának, habár én nem panaszkodhatom, mert az én házasságom a bizonyos szempontú szabadságomat illetően ideális. Az évnek felét egymástól távol töltjük férjemmel, ennek az időnek a fele a műsoraimra való készülés ideje, a másik fele a szavalóturnéim ideje, amelynek egy részét vele, másik részét egyedül bonyolítom le.) Nincs meg magának véletlenül (vagy szántszándékosan) a Lányi Sarolta „Napjaim" című kötete? (Jó 12-14 éve, hogy megjelent, Gara Arnold fametszetével.

219 Furcsa hanyagságból kifolyólag nincs ráírva: hol? Bizonyára Pesten, még mielőtt Oroszországba ment volna Lányi Sarolta.) Ha megvan, vegye elő a 97. oldalon a „Fakírtudomány" c. versét: ma egész nap ez bolyongott bennem, új olajat öntve tüzemre. Ha nincs meg magának, íme lemásolom. Azt akarom, hogy legalább addig, amíg levelemet olvassa: velem, mellettem legyen és mindent úgy itasson magába, ahogyan én kivetítem most magamból. „A lelkem Louvre-ja" is az én versem; és könnyesen szeretem magát meleg gyermeki szeretetéért, amellyel édesanyját glóriázza és édesapját övezi. Amit még nem mondtam el, legközelebb elmondom, de soha, soha ennyit nem írok már magának. Mindez bennem égett lávaként, ki kellett buggyannia, de soha többet máskor! Még néhány fontos megjegyzésem lett volna, de mindjárt 1/2 6 szerda délután, sietek feladni, hogy a holnapi posta elvigye, írjon, írjon, írjon! Hamar, hamar, hamar! Az elvarázsolt és megbabonázott Tessitori Nórájának. 219 1922-ben jelent meg. - Gara Arnold (1882-1929): festő, rézkarcoló, grafikus, keramikus. 1929-ben közölte a Magyar Parnasszus című kötetben a modern magyar költők verseihez készült illusztrációit.