Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

Azt hallom, hogy Keserű Lajos, a törvényszék elnöke, semmiképpen nem vehető le a lábáról, már ti. arról a rögeszméjéről, hogy Oláh Gábort ne büntesse a pénzbírságon kívül még börtönnel is, amiért megírta a bumeráng-verset. Csodálatos marha ez a Keserű Lajos! Keserű orvosság durva fakanálban. Ez nem érti meg, hogy egy költő, ha versben írja meg az igazságot, felényire sem bűnös, mint az a nő, aki valóságos modellje volt erre a versére. És, hogy ha már mindenáron büntetni kell, a megsértett világrend helyrezökkenése érdekében: akkor nem a versírót, hanem a versben szereplő kerítőnőt kell megbüntetni. Legalábbis a józan ész szerint. Jaj, de hol van manapság az a józan ész? Pataki Tibor miniszteri tanácsos nem tud állást biztosítani D. I. számára. Előrelátható volt. Mikor Madai Gyula barátom fölment hozzá tudakozódni: lesz-e valami vagy semmi, azt mondja neki a tanácsos úr: - Itt járt a minap nálam Pap Károly, valami Oláh Gábor ügyében. Kiféle, miféle az az O. G.? Azt mondja rá Madai Gyula: - Oláh Gábor? Költő. - Költő? Milyen költő? - Nagy költő. - Nagy költő? - Nagyon nagy költő. - Érdekes. Sohse hallottam a hírét. Harminc-negyven könyvem forog közkézen 1934 táján, s így ismer egy budapesti miniszteri tanácsos. Vajon tudja ez az ember: ki az a Madách Imre? Mikor bumeráng-versem botránya kipattant, Ady Lajos fent járt Pesten és beszélt Pintér Jenővel. „Na - azt mondja ez a nagyfejű - O. G.-ból sem lesz soha kisfaludysta." - Miért? - kérdi Ady. - Ilyen embert nem lehet beválasztani. Hiszen, ki áll jót érte, hogy rólunk is meg nem ír valami botrányos dolgot. Ahá! Tehát a kisfaludystáknak is van rejtegetni valójuk? Vajon micsoda? Csak talán nem a tehetségük? - Különben, tudja mindenki, micsoda könyökléssel akartam bejutni az öreg tudatlanok e díszes társaságába. Ok puhatolóztak nálam - Kéky Lajos útján - óhajtok-e, vagy sem. Azt feleltem: az a ti dolgotok, én itt csak szenvedő alany lehetek.