Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

Bohuss Rózsa barátom is, aki okleveles tanárnő, csak állása nincs, irigykedve emlegette a múltkor Daán Ilonát: milyen jó annak a rossz nőnek! - Igaza van. Az öreg Tiborccal sóhajtom: Minek becsület emberek között?

197 Dosztojevszkijbe egészen beleszerettem. Olvasom rendre valamennyi regényét. Eddig csak a Bűn és bűnhődést ismertem, és a Karamazov testvérekei. Úgy látom, a háború utáni, legújabb európai regények a Dosztojevszkij útját követik. Mintha ez az epilepsziás orosz volna az őse az angol Lawrence-nek, Huxley-nek, és a magyar Körmendinek

198

. Eljárásuk a következő: valami titokzatos, félig homályos ügyet pendítenek meg a könyv elején, s ezt bontják ki a regény folyamán. Keresztmetszetben adják a társadalmuk képét. Egy csoport ember, 6-8 család vagy egyén természetesen és művészien egybefonódott történetét beszélik el; nem az érdekes mese náluk a fő, mint a romantikusoknál, hanem az emberek lélekrajza. Lassan, óvatosan, fokról fokra haladunk. Inkább a furcsaság érdekli őket, mint a hősiesség. Félbolondok, bolondok és futóbolondok kavarognak nagy panoptikumaikban: néha a kórház szagát érezzük, néha a laboratóriumét, néha a templomét. Realisták, az bizonyos, de nagyon szeretik és nagyon értékelik a misztikumot. Lenyűgöző erejük onnan van, hogy szinte atomokra szedik szét azt a szenvedő alanyt, aki tollúk alá került. Csak, míg Dosztojevszkij lelkében örök mécsesként világol a hit, ezek az újabbak cinikusok, hitetlenek, vallástalanul vakmerők. Ez az új világ, ez az új társadalom: elvesztette élete iránytűjét, s nem tudja: miért él, hová tart, mi a cél. Elég hű tükre ez a regényirodalom a mi kavargó XX. századunknak. Forrongó káosz vagyunk, valamikor csillag fog születni belőlünk. 1934 Szegény Madách, nem is álmodta, micsoda gyönyörű kiállításban kerül valaha színre az ő Tragédiája. Mert minden szemtanú azt vallja, hogy a bécsi Burgtheater kiállítása, egész előadása gyönyörű.

199 Sokkal művészibb, mint a mi Nemzeti Színházunké. Se Madách, se Katona nem láthatta színpadon a drámáját. Milyen magyar tragédia ez is. Az embernek összefacsarodik rá a szíve, ha az embernek is várja a feltámadást valamilyen hasonló sorsú drámája, kéziratban. Ennek a két 197 Bánk mondja ezt Tiborénak. (Katona József: Bánk bán. II. felvonás.) 198 Körmendi Ferenc (1900-1972) pszichologizáló regényei nagy sikert értek el nemcsak Magyarországon, hanem Nyugat-Európában is. 199 A Burgtheater 1934. január 23-án mutatta be a Tragédiái Hermann Röbbeling igazgató rendezésében és Willy Bahner díszleteivel.