Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

* December 22-én (...) egy tisztiorvos megvizsgált, örvendve fedezte föl, hogy szervi szívbajom van: insufficientia bicuspidalis...

194 Harminc éve tudom, hogy van. De most nem jutott eszembe. S ő fölfedezte. Tehát csakugyan az. így nem is kellett szimulálnom, nem kellett hazudoznom, neki sem. Egész jóhiszeműen írhatta rólam az orvosi bizonyítványt. A főtárgyalást elnapolták, még nem tudni: mikorára. Addig a barátaim, Csobán, Ady, Baltazár megpróbálnak állást keríteni Pesten annak a ronda nőnek; az ügyvédem, Fényes pedig megpróbál békét kötni ama ronda nő rothadt ügyvédjével. Ha nem sikerül: eljátsszuk a törvényszéki jelenetet, nekem nyakamba varrják a büntetést, bepiszkolják eddigi büntetlen életemet. S mindezt miért? Egy senkiért. Igaza van Csikesz Sándor komámnak: „Az asszony bestia." * Most, az év utolján, jó harminc év múlva újra elolvastam Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés regényét. Remek. Alig van hozzáfogható a világirodalomban, az emberi lélek jellemzése tekintetében. Azt mondják: csupa pszichológia, mese nélkül. És mégsem bírtam letenni, oly érdekes, oly izgalmas. Micsoda alakok vannak benne, Úristen! Marmeladov. Razumihin. Szvidrigajlov. Szonja. Rodion. Porfirij. Avdotja. Raszkolnyikov anyja, Marmeladov felesége, családja. Csodálatos mélység. Az a 70-80 év, amely keletkezése óta eltelt: csak világosabbá, modernebbé, hatalmasabbá tette. Érzem, az ilyen műnek nincs kopása, időből kiesése. Azok közé a művek közé tartozik, amelyek mindig időszerűek. Mint Shakespeare Hamletje, Learje és Macbethje. Azt hiszem, a teremtő fantázia legremekebb játékával állunk szemközt, valahányszor olvassuk. Csak a Karamazov testvérek hozzáfogható. Dosztojevszkijt csak önmagához lehet hasonlítani. Nagyszerű szellem az orosz nép szelleme, hogy ilyen géniuszt ki tudott termelni magából. Siralmasan érzem magyar semmiségünket, mikor pl. Herczeg Ferenc urat mellé állítom: 100:1. Ez az arány. Csak Kemény Zsigmond néhány sötéten ragyogó jelenete hasonlít hozzá, de az is vasvértezetben. Vagyis: nehézkes, kiagyalt a Dosztojevszkij természetességéhez, könnyedségéhez képest. Az ilyen olvasása: élmény, még mindig. Mikor elsőéves filozopterkoromban olvastam, inkább elrémített, mint vonzott, inkább beteggé tett, mint gyönyörködtetett. Akkor levert és fölém került. Most: én kerültem fölébe, azért volt gyönyörű; mert egy nagyszerű szellem világépítését, emberteremtését, lélekboncolását kísértem végig benne. A legszebb játék, amit ezen a földön játszani lehet. Az elhalasztott főtárgyalás napját újra kitűzték, mégpedig február 3-ra. Nem hiszem, hogy ördögi égett arcú ügyvédem, Fényes úr, addig is menne valamire 194 Szívbillentyű-elégtelenség.