Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

A keresztre feszített ember,

178 Gábor, ne légy bolond

179 és A gyermek apoteózisa.

180 Gulyás Pál, író, olvassa ezután föl rólam szóló tanulmányát, amely - a lapok szerint a legmélyrehatóbb tanulmány eddig a költészetemről. Művészi jellemző erővel mutatta be a forrongások és a nyugodt magyar idillek O. G.-át, hangsúlyozva lírai és elbeszélő művészetének elintézetlenségét. Kiss Tamás teológus

181 Makkai Sándorról szóló tanulmányomat olvasta föl. Végül Nagy Tibor filozopter beszélt az O. G. revíziójáról. Hangsúlyozta egy ilyen revízió szükségességét „a magyar Hellász tiszta épülete szempontjából"(?). Általánosságban rámutatott az eddigi Oláh G.értékelés hibáira. Oláh G. vidékisége magában nem tragikum és még csak nem is egy debreceni Juhász Gyulaság, hanem szükséges írói rendeltetés. Oláh G.-t eddig csak lírája és regényei alapján bírálták, ezért nem juthattak el az ő igazi arcáig. Oláh az esszék lírikusa. Líráját nem találjuk meg egészen a verseiben, ellenben az esztétikusban, ahol nem pusztán magáról van szó, ott van maradéktalanul a lírikus is. Tanulmányaiban tágul univerzálissá; lírai és regényírói elintézetlensége is itt egyensúlyozódik ki gyermekien tiszta és emberien mély vonásokban. A tanulmányok lírikusa. Esszéivel a magyar irodalom újszövetségében jár. Megint jött egy hozzám írott vers. Ezt egy nyugalmazott rendőrfőtiszt írta: Árvay Szunyogh József. (Később meghalt a pesti klinikán operáció miatt. Lopott, azért nyugalmazták az árvát.) Oláh Gábornak, a magyarnak! (Ezt tényleg jó hangoztatni, mondom én.) Soha nem láttalak! Mint testben élőt nem ismerlek én, De fényképedről folyton jössz felém. Kiválsz belőle, vállas marcona, Mint harcra kész római katona. Két éles fegyver: néz rám a szemed, Kemény, töretlen, bús tatár fejed. Döngő léptekkel, légiók előtt Járod a tarlott ősz magyar mezőt. Majd látni vélem rémes öklödet, Mint önfajodat dühvel döngeted. Hatalmas tüdőd ordít: „Rongy fajom: Ki áll én mellém dűlő gátakon? Ki jön a roncsból - már nem menteni, 178 Mj.: Oláh 1908. 179 Mj.: Oláh 1909. 18

°Mj.: Oláh 1909. 181 Kiss Tamás (1912—): költő, író, műfordító.