Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

mat a félistenek közé, de igenis, magasabb szempontok vezetik gondolataimat, mint a büntetőparagrafusok dzsungelébe zavarható és ott vadászható mindennapi embereket. Orvosa vagyok nemzetemnek, sőt az emberiségnek, nem pedig bűnözője. Mint a becsületes orvos a betegnek: én is őszintén mondtam meg a diagnózist beteg koromnak: az Állam iszonyatos kórságban szenved, de maga szerezte magának szörnyű betegségét, s az ő nyavalyáját szenvedi a szerencsétlen család, a becsapott társadalom. Az orvost nem lehet bíróság elé állítani, ha egy szép, elegáns, arisztokrata nőnek azt mondja a vizsgálat után: kegyelmes asszonyom, Önnek luesze van, gyógyítani kell. Orvos vagyok, beteget látok, megállapítottam a baját, ki mertem mondani a betegség nevét - ezért akarnak Önök megbüntetni. A költészet Ibsen szerint annyi, mint ítélőszéke! tartani magunk fölött. Én ebben az értelemben vagyok költő. Önök pedig azt mondják: bírónak lenni annyi, mint ítélőszéket tartani a költészet fölött. Hogy végzetesen tévednek, talán mondanom sem kell. Az ügyészség rám vadászó olvasója talán már a címétől megijedt „Parasztok a világháborúban" című szavalókórusomnak. Ahá - szavalókórus! A szocialisták szoktak ilyenekkel izgatni, lázítani. Parasztok, hm, parasztok... osztály ellen izgatás! - Ezt a költeményt nem lehet úgy fogni fel, mintha minden szava az én szavam, minden gondolata az én gondolatom volna. Hiszen drámai költemény, alakok szerepelnek benne, különböző állású, sorsú, jellemű emberek, jók és gonoszok. Csak nem lehet valamennyit velem, az írójukkal, azonosítani? Ez olyan furcsa naivság volna, mint az a hajdankori antipátia, amely a jámbor színházi közönséget arra bírta, hogy megabcúgolja, sőt megverje az intrikust játszó becsületes színészt, összetévesztve a látszatot a valósággal. A színész is, az író is kénytelen sokszor magára venni gonosz emberek habitusát és szólani a szaván, cselekedni a tetteit, persze, a művészi látszat képeiben. Katona József Bánk fomjában Ottó és Biberach nem valami nemes jellem, Biberach egyenesen gazfickó; de minden szavát, minden aljas gondolatát Katona J. gondolta ki és írta meg; de hol van az a vakmerő, vagyis korlátolt, ostoba magyar ember, aki ezért a költőt merné vád alá venni és kérné államellenes vagy családellenes izgatásért a megbüntetését? Azt hiszem, az ügyészség eltévesztette a legelső lépést, mikor komoly irodalmi munkát egy kalap alá vesz félreismerhetetlenül izgató céllal készült, pártszempontok sugallta röpiratokkal vagy újságcikkekkel. A művészi forma és művészi tendencia a legkeményebb és legmerészebb tárgyakat is kiemeli a mindennapi élet paragrafusok alá eső tényeinek alantasabb színvonaláról és magasabb szempontok megítélése alá helyezi. Az Oedipusz király tragédia-íróját kábaság és félőrület volna azokért a bűnökért vonni felelősségre, amelyek drámája,tárgyát alkotják. A költői művek önmagukért vannak, és a gyakorlati élet morális sínjén nem képesek futni; mert valahogy föntebbi régiókban szálkának, nem a föld szintjén csúsznak. Nem állok, soha nem is álltam pártok szolgálatában, se parasztéban, se munkáséban, sem arisztokratáéban. A Szépség papja, a Művészet embere vagyok. Igazat mondok, a szépség formájában; ez a magasabbrendű igazság. Ha a bíróság igazmondásomért büntet; nemcsak a verdiktje lesz inverdikt, nem igazmondás, hanem azt is elárulja vele, hogy független bíróság létére pártok szolgálatában áll, s