Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

benne a nagyság magánosságát. A nagy magában nagy! Schiller is, Ibsen is, Oláh is ezt vallja. (...) Ennek az évnek szeptemberében a Múzeum körúton vettünk lakást Gyökössyvel. A házigazdánknak volt egy tizenhat éves, kedves arcú, pillangó termetű kislánya, Reiter Etus, aki az operának volt balett-táncosa. Ez a művészi összebukkanás érdekes hatással volt ránk: reggelente egész operaáriákat zengettünk végig, különösen, mikor Baja Miska is fölkerült október havában. (...) A kis Etus (...) potyajegyeket kerített az Opera karzatára, s ott élveztem át sok bolond és sok okos daljátékot; akkor szerettem meg Wagnert, a zene Shakespeare-jét, ekkor hallgattam végig iszonyú fogfájással felejthetetlen Lohengrin-]ét. S később megesett velem Debrecenben, hogy mikor Lohengrint játszották, elkezdett bolond fogam, képzetkapcsolás útján, fájni! Vagy talán a remek termetű Zilahynéra fájt?

52 O énekelte hatalmas hangjával Brabanti Elsát.

53 Ez a pár hónap talán legbohémebb korszaka volt egyetemi életemnek. Sokat éheztünk, de mindig jókedvünk volt. 22 évesek sem voltunk! Megesett, hogy Gyökkel hetekig szilván, kenyéren éltem; hanem azért sok verset és jó verseket írtam. (...) Az alapvizsgára készülés mellett esténkint statisztaszerepeket vállaltam a Nemzeti Színházban. Harminc egyetemi hallgatónak én voltam a „kapitánya". Éntőlem függött, hogy ki léphet a világot jelentő deszkákra. Sok érdekes dolgot láttam ezen az öreg színpadon; sok nagy művészt pongyolában és kosztümben. A hatalmas, zengő szobor Jászai Mari, a gyönyörű beszédű, s rendkívüli művészettel játszó Márkus Emma, a harangszavú nagyszerű magyar Szacsvay, a kedves és groteszk Vízvári, az utolérhetetlen kis Gabányi, a pacsirtaszavú, drága Ligeti Juliska, a pompásan énekelő és tornászó Beregi Oszkár, az öreg fogatlan oroszlán, Ujházy, mind olyan elérhetetlen magasságban ragyogott akkor előttem, hogy nem tudok soha másképpen gondolni rájuk, csak csodálattal, rajongással, a minden íróemberben benne élő színészi sóvárgással.

54 Akkor bizony kevés kellett volna, hogy az egyetemről átlépjek a Theátrumba. Bokréta-beli barátaim velem együtt lelkendezték át ezt a bolondosán szép korszakot. December közepén átestem az alapvizsgán. Nem sokat tanultam, nem is sokat tudtam, de az öreg Beöthy megdicsért és kirántott a finn-bajból; mert Szinnyei barátom csalatkozott tudományomról táplált hitében. (...) Oh, szép idők! 52

Zilahy Gyuláné (1873-1918). "Wagner Lo/zengrmjének hősnője. 54 Beregi Oszkár (1876-1965); Gabányi László (1879-1943); Ligeti Juliska (1877-1945); Márkus Emília (1860-1949); Szacsvay Imre (1854-1939); Újházi Ede (1844-1915); Vízvári Gyula (1841-1908).