Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
IV. kötet
lönben, mulattat, hogy: ahányan rám néznek, annyifélének látnak. Ezer arc... ezer arc... 45 Egy újságíró ismerősöm, fiatal lírikus és törekvő olasz nyelvtanár, meginterjúvolt. Kérdéseket tett elém, s nekem azokra kellett felelnem. így szoktak tenni az amerikai újságírók Mussolinival. Milieu: Debrecen legsivárabb része: a nyugati periféria. Homokszínű minden. Háromablakos ház Kar utcán; két kapuja van, a hátsó Hortobágy utcára nyílik: ott a világ vége. A Hortobágy-gőzmalom irdatlan tömege zárja be a határt; látszik, hogy valamikor szélmalom volt; a régi épület tompa kúpjába ragasztották az új gőzmalom modernebb épületét. Tiszta Debrecen: konzervatívo-progresszív. (Azaz: rák-forradalmár.) Itt lakik O. G. Egyetlen kis szobája keletre néz: látja a Napot. A szobája falán a meloszi Aphrodité képe (Párizsból hozta); Zichy Mihály két protestáns szellemű víziója: a Messiás és Luther Wartburgban; azután Benczúr Petőfije. Kint a ház falán bábacégér. Az udvaron pulykák és malacok. Kérdéseket szegezett Boross úr a mellemnek: 1. Min dolgozik mostanában? - Most éppen egy verses regényt gombolyítok tovább. Régi, gazdag rímű formában egészen modern tárgyat: a La Cierva-féle repülőgépes ember 46 eposzát. Folytatni akarom a Korunk hőse című verses regényemmel 1909-ben abbahagyott irányomat. Mert az én költészetem szövege tömérdek szálból szövődik; talán ezért lát minden kritikusom másnak és másnak. Mert más-más időpontban vetik rám reflektorukat, s az akkori lelki képemet fényképezik le. Nem lehet a magamfajta írót halála előtt igazán méltatni. Várni kell. A torony még nincs kész; csillagát ki tudja, mikor tehetem föl a tetejére. 2. Hallottuk, hogy beteg volt... - Az vagyok ma is. Különben egész életem szakadatlan harc az Elmúlással. Talán író sem lettem volna, ha annyiszor nem vágott volna rajtam roppant sebeket 45 Várkonyi Nándor: Oláh Gábor. In: Széphalom, 1928.11-12. és A modern magyar irodalom. Pécs, é. n. 253-255. - Várkonyi szerint míg Vajda azért nem tudott összhangot teremteni én és világ között, mert mind a kettőről téves kép élt benne, addig Oláh még nem találta meg a világ költői képét önmagában. „[Ebből] ered sokoldalú és mohó termékenysége, s nyugodtan elmélyedni nem tudásból művének bonyolult, heterogén küszködése." A modern költészet nem az ő világa, mert „érzésnek és gondolatnak primer egysége" ott rejlik „Oláh elfeledett naivitása mélyén is. (...) [Sjzertelenségét ritkán tudja (...) neki való istrángba fogni, látomásai gyakran élettelen tombolások, érzelmi viharai képzelődések, erotikája felfújt és éretlen, mint egy sihederé." 46 Juan de la Cierva (1895-1936): spanyol technikus, repülőgép-konstruktőr. 1928-ban elsőként repült át a La Manche-on forgószárnyas repülőgéppel.
