Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

adták. Elvittem Sándort, a Nagy Gyermeket erre az előadásra. Pazarul élveztem az előadást is, de őt is. Úgy elkelt a többi gyerkőcök közt, mint a pinty. Bár olyan volt köztük, mint Gargantua a párizsi utcán - roppant fenekével rátelepedhetett akár a debreceni Nagytemplom homlokzatára is. Szóval szörnyű volt. - Gyermektársait az egyik színész cukorral megvesztegette; s mikor ezt a színészt a darab menete szerint meg akarja mérgezni az ellensége: a lekenyerezett gyermektömeg kórusban ordítja: „Ne igya meg! Méreg van benne!" (A pohárban ti.) Monstruózus barátom majd megrepedt, úgy kacagta. De tapsolt is hozzá iszonyú mancsaival, mint a kisebb méretű gyerekek. Micsoda óriási Krisztusnak kellene lenni annak a Messiásnak, aki Csikesz komámnak karácsonyi ajándékot merne hozni. S mit hozhatna ennek a drága kis gyerkőcnek? 160 mázsa búzát. Mert Sándor ezt az értéket szereti legjobban. Szerkeszt egy teol. szaklapot

42

, s ennek az előfizetési díjait is búzában szedegeti be. Mint a galamb. Mint valami ÓRIÁS GALAMB. Óh, GARGANTUA! Csakhogy találkoztam veled Debrecen lapos és pocsétás

43 utcáin. Új Rabelais szerepe vár reám. * December 20-án belekezdettem egy verses regényembe. Egyelőre Urak és szolgák címet adtam neki. Puskin-versekben írom; de nem az ő hangján, hanem a magamén. A ma regénye lesz. Repülőgép, Amerika, gyár stb. Az az alapgondolata, hogy az élet örök hullámzás, az osztályok és fajok keveredésével; nincs más cél, csak a küzdelem és az elalélás, egyik fölfelé lendít, másik lefelé ejt, s ebből támad az élet ritmusa, melyhez tehát mindkettőre szükség van: vagyonteremtésre és vagyonpazarlásra, vérvesztésre és vérfrissítésre, arisztokráciára és demokráciára. 25 részre szántam; lesz vagy 600 vers. Erről jut eszembe, hogy szegény Tóth Árpád utolsó terve az volt: megírja a magyar Anyegint. Be kár, hogy nem maradt rá ideje. Ez lett volna az ő chef d' oeuvre-je.

44 * Egy új irodalomtörténet-író, Várkonyi Nándor, besorozott a konzervatív lírikusok közé. (Pintér Jenő a szimbolikusok csapatába.) Várkonyi jóhiszemű; Vajda Jánoshoz lát hasonlónak, „attitűd" dolgában. Azt hiszi, hogy én pózokat vágok, s azokat énekelem, mint - nem mondom, ki. Petőfi lelkét sejti elfelejtett naivságom alján, mert nálam valóság és költészet csaknem egy. Lehet. De Várkonyi nem érti: hogyan lehet egy író ember lelke többrétegű. Pedig ezen fordul meg minden. Míg ezt a fő sajátságomat meg nem látják méltatóim, hiába minden jó igyekezet. - Kü42 Theológiai Szemle. 43 Pocsolyás. 44 Főműve.