Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

ky belügyminiszter úr

41 sem mentes olykor e profán gondolattól... A másik két vers erotikumát azzal mentettem, hogy ha én szavakban írom le a nő mellbimbóját, az sokkal elvontabb, kevésbé érzéki, mintha pl. Csók István festi meg, vagy Pásztor János faragja ki. - Császár Elemér felhorkant erre a levelemre: „A versek dolga rendben van, parancsod szerint megjelennek a kötetben. A leveledben adott kioktatást ezennel nyugtázom. Hogy nem volt rá semmi szükségem, azt megállapítani jogom van. Azt persze már nincs jogom megállapítani, hogy nem szolgáltam rá arra a fölényes és lesajnáló hangra, amellyel velem elbántál." Én igazán nem fölényeskedtem és nem sajnáltam le Császár uramat. Ha ő így érzi - már arról én nem tehetek. Szegény jó Tóth Árpád meghalt. 42 éves korában. Tüdővészben. Kezdik fölfedezni, mert már nem él. A szép szomorúság, a nemes bánat költője; ha szűk is a skálája, de gyönyörű. Babitsék Kölcseyhez hasonlítgatták - talán van benne valami. De én inkább Ányos vagy Dayka Gábor modern testvérének látom. Azonban formaművészete vetekedik az Aranyéval. Vagy mondjuk: a Babitséval. A debreceni reáliskola diákja volt - kondoleáltunk szüleinek. Én az önképző körben méltattam, éppen abban az órában, mikor Pesten temették. - A borbélyom másnap azt kérdezte: „Csakugyan olyan nagy költő volt az a T. Á.? A lapok nagyon szépen írnak róla." - Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter kondoleált az özvegyének, a zsidó Lichtmann Annának. így indul meg a szegény holt költő a halhatatlanságra. A Szegény magyarok regényemben Tóth Árpádról rajzoltam a költőt: Tar Lászlót, és apjáról Tóth Andrásról a szobrászt: Tar Lőrincet. - A Baumgarten-díjnak ő lett volna a legelső jelöltje, ha 1929 januárját megérte volna. A komisz sors ezt is irigyelte tőle. (...) Van nekem itt Debrecenben egy szörnyeteg barátom. Monstrum humánum. Úgy hívják: Csikesz Sándor. Teológiai tanár, de igen hasonlít egy becsületes orangutánhoz. Feje nagy, keze nagy, lába nagy, háta széles, mint Ázsia. Két karja térdéig lóg, s iszonyatos idétlenül hajigálja ide-oda, mikor gesztikulál. Tarkója hátul buggyot vet, alsó ajka előreáll, s rettentő állkapocs mozgatja. Érdemes elnézni: ahogy eszik és amennyit eszik. A végtelenség jele: kismiska, kezdőpont, ugródeszka a Sándor emésztő étvágyához mérten. A Groteszk és Sándor úr: egy anyaméhből született, ikertestvérek... No most már - ebben a monstrumban van valami gyermekes is; nem mondom: kedvesség, csak: naivság. Erőszakos és önző, mint a gyermek. Karácsony szombatján, gyermekelőadás volt a színházban, A csillagszemű királyleányt 41 Scitovszky Tibor (1875-1959): 1924. nov. 16.-1925. márc. 17. között a Bethlen-kormány külügyminisztere.