Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

mondjanak profánnak, én az Öröm templomát éppoly hatalmas erejűnek tartom, mint a Szeretet templomát, s a Thalia színjátszó papjai előtt éppúgy megemelem kalapomat, mint a franciskánusok vagy benediktinusok előtt. Mert ez a kettő együtt ér valamit. A jövő lelke: az öröm és a szeretet. Az örömmé vált szeretet.

36 Szeptember 30-án befejeztem Csokonai c. drámai költeményemet. (Augusztus 12-én kezdettem.) Nemigen vagyok vele megelégedve. Több babonásságot kellett volna vinnem Csokonaiba. (A „Jött éve csodáknak" ebben a tekintetben jobb!) Talán túl józan így Vitéz Mihály. Tulajdonképpen a debreceni Csokonai Színház darabjának írtam; mert szeretném, ha a szegény Csokonai életének az emlékét minden évben fölidéznénk legalább egyszer, az ő színházában. Máshol az ilyen törekvés magától érthető és tetszéssel találkozó; de bizony nálunk, azt hiszem, sokat kell majd mellette magyarázgatnom és harcolnom. (...) Különben minden alkalmazottam nő: a tejhordó, az ebédhordó, a takarító, a mosó, a gépíró, a doktor. Hat részre osztom meg nem levő feleségemet, s éppen csak az marad ki közülük, aki gyermeket szokott szülni az embernek. A gyermekeimet - a könyveimet - magam szülöm. Maday Gyula barátom, a Bokréta egyik tagja, most írta meg első színdarabját,

37 s benyújtotta a Nemzeti Színházhoz. Előzetesen Kürti Jóska, a Vígszínház volt tagja, olvasta el, s mondott róla igen talpraesett kritikát. Hevesi Sándor

38 nem adja elő, így Debrecenbe került a darab, a Csokonai Színházhoz. Én bíráltam meg, s minthogy alapgondolata szép, levegője magyar, megírása szép, költői: előadásra ajánlottam. Ha színpadon nem lenne is sikere, irodalmi értéke van. Kicsit ügyetlen, de hát kutyának sem jó az első kölyke. - Most készülnek rá a színészeink. A rendező azt mondja: nem kellene ezt előadni, gyönge. Igen, ám, mondom neki, de lejön az előadásra Klebelsberg kultuszminiszter is, akinek a felesége nagyon szereti a Madai Gyula képviselő verseit. (Gyula képviselő.) Erre azután visszahúzta szarvacskáit a rendező. Egy másik, főrendező, aki zsidó, a darabban szereplő Pianger nevű zsidó intrikust orrontotta meg, s ezért szeretné kitörölni az élők sorából. - Mindegy, a darab megy. Baja Miska, a másik Bokréta-beli, veri már mellette a reklám nagy dobját. Beharangozni beharangozunk mellette, az bizonyos; de illik is. Annyi férc, rongy pesti kabaré-nyavalya után még a dadogás is jólesik, ha tiszta és magyar. Madai Gyula pedig nem pesti, hanem hadházi; nem vigéc, hanem poéta. (...) 36 Mj.: Pesti Hírlap, 1928. október 5. 37 Madai Gyula: A Bizáky-ház. 38 Kürti József (1881-1939); Hevesi Sándor (1873-1939): rendező, író, színigazgató. 1908 és 1912, majd 1915 és 1922 között a Nemzeti Színház rendezője, 1922-től főrendezője, 1923tól igazgatója.