Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

fogok érte bolondulni. Mosolyogva nyugtattam meg: iam alios ventos vidi.

33 (Az asszonyok önhittsége határtalan, s mindig a butaságot súrolja.) Minthogy most már hódolójának hitt: kiteregette előttem családi életüket. A férje - mondja - rajong érte, mint diákkorában, ellenben ő már unja szegényt. Lehet. Mert ez a fekete angyal engemet is szeretne „megbolondítani". Elmondja - az én Két testvér c. regényem hatása alatt -, hogy egyetlen fia mennyire jó pajtása, sőt - szerelmese. A férje haragszik a fiúra, s ezt Angela az apa féltékenységével magyarázza, mert sokszor látta az anya és fiú csókolózását, ölelgetőzését. Ninon és fia! (Ez is az én témám.) Elmondta Angela, hogy a fia sokszor látja őt, a mamáját, puszta kombinéban vagy ingben, s ilyenkor elragadtatva hódol és bókol neki: „Be szép vagy, anyukám!" S ilyenkor egyszer úgy szorította magához a különben formás, rugalmas (anyai) testet, hogy az Angela szerint már nem a fiú szorítása volt, hanem - a férfié. Ugy-e, érdekes? A fiú bizalmasan beszámol anyjának a szerelmeiről. Egy Böske nevű süldő lány körül kering, évek óta. A mama figyelmezteti: jó, jó, szeressétek egymást, de csak bizonyos pontig. (Scilicet: ad punctum vaginae.)

34 Mit felel erre a jól nevelt ifjú? Ezt: „Ugyan, anyus, nem olyan nagy dolog már az, azon a bizonyos ponton túl sem; egy kis méhkaparás, vagy jód-injekció és kész. Tudják már ezt jól a lányok." Na kérem. Én 1881-ben születtem. 1902-ben még szűz voltam. Ez az okos fiú most 19 éves lesz, már rég nem szűz, sőt - azok az ártatlan, hamvas arcú kis fruskák sem azok, akikkel az utcán kering. Sőt: már azt is jól tudják, hogy kell tehermentesíteni coitus után a kislányokat. S még azt mondják: nem halad a világ, nem fejlődik az emberiség. Nem ám! Kar utcán, Debrecen legkülső szélén; antenna feszül a szomszédunk házán, és cívisek hallgatják a rádiót. S a lányok....+ + +. Két hónapi szabadságot kértem a reáliskolától, jobban mondva: Ady Lajos főigazgatómtól. Félig: cukorbetegségem gyógyítására, félig: a nyáron megkezdett drámai költeményem befejezésére. Csokonai életét öntöm 12 képbe, dramatizálva. Húsz éve izgat ez a téma; négy vagy öt kísérletem után most jutottam el a végső megoldáshoz. Másképpen lehetetlen ezt a gazdag és cikcakkos életet formába önteni, így a Csokonai alakja is színesebb lesz, mert több oldalról tudom megvilágítani, nem úgy, mint egy 3 v. 4 felvonásos, komprimált

35 meséjű darabban. Vissza Shakespeare-hez, jobban mondva a Természethez! A mozidarabok felszabadítják a színpadi művek túlságosan kötött formáját; ugyanaz a folyamat ez, amelyet Shakespeare és kortársai romanticizmusa jelent a francia klasszikus, hármas egységű drámákkal szemben. Nálam ez már a negyedik 1921 óta: Dante, Michelangelo, Beethoven - most Csokonai. 33 Voltam már nehezebb helyzetben is. (Cicero) 34 Tudniillik: a vagina pontjáig. 35 Sűrített.