Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

* Kosztolányi itt járt, felolvasott az Ady Társaságban. Nem valami nagyon tetszett a közönségnek sem, nekem se. Úgynevezett „szabad verseket" adott elő. Ki nem állhatom az ilyen szabad verseket. Magam is írtam fiatalkoromban Gondolatok felhőfutását és Rossz istenek alkonyatát, időmértékes, rímtelen, váltakozó sorokban, de ezek, ha prózai formában nyomattam is ki a könyvemben, mégis kőkeményebb költemények, mint a Kosztolányi vagy a többiek szabad versei. Whitmantól elfogadom ezt a formát, mert az ő zongorája erre volt hangolva; de a fiatal magyar uraktól nem, mert náluk ez csak póz, fölvett és könnyen letehető. Még csak a bőrükhöz sincs nőve, nemhogy a lelkükhöz.

18 A rímet különben oda nem adnám semmiféle formai szabadságért, mert a rím bilincse nem rabbilincs, hanem művészi forma, mondjuk korlát, amelynek határoló vonalai között akár az égig ágaskodhatik a nemes költő táltos lova, csak legyen az a ló igazán táltos. A zenéje pedig oly fontos a rímnek, hogy aki lemond róla: nincs füle, vagy túl nagy füle van. Nekem pedig művészi szépségek, új gondolatok teremtője a rím, természetes, ha nagyon szeretem.

19 * A debreceni Csokonai Kör kiadta válogatott verseimnek egy kötetét, 72 verset. Csobán Endre barátom írt hozzá előszót vagy bevezetést.

20 A verseket magam gyűjtöttem, válogattam össze eddigi köteteimből, egyet kivéve: a „Három csillag"-ot, amelyet a kiadója se ki nem ad, se vissza nem ad. (Hegedűs Sándor debreceni könyvkereskedő.) Csobán általában jól jellemzi költészetemet, csak a pesszimizmusomat hangsúlyozza túl erősen. A kötetbeli 72 vers sem ad neki ebben igazat. Érdekesen meg lehet állapítani ebből a gyűjteményből, hogyan hajlik át a hangom, a formám, a fölfogásom a régiesből egyre modernebbé. Szellemem talajának a rétegződése pompásan megállapítható ebből a keresztmetszetből. - Más szempontból is lehetett volna 70-80 verset kiválogatni, pl. az új hang és új felfogás szempontjából, de engemet a fejlődés vonalának az iránya vezetett. 18 Kosztolányi 1928. március 4-én lépett fel a Városi Zeneiskola hangversenytermében. Kardos Pál visszaemlékezése szerint a közönség eleinte megdöbbenve hallgatta a verseket. „De aztán elkapott bennünket az előadás sodra. Mert Kosztolányi hévvel olvasott (...) Nem volt az szavalat - a deklamálástól visszatartotta őt választékos ízlése. (...) Feledtük már a szabályos verselés hiányát, még Kosztolányi ismert beszédhibája, a raccsolás sem zavart áhítatunkban." (Kardos Pál: Kosztolányi Debrecenben. Alföld, 1962. 2.) 19 Kosztolányi meg akarta látogatni Oláht, de nem találta otthon. Névjegykártyáján írt pár sort neki: „Debrecen, 1928. III. 5. Kedves Gábor, kerestem többször, hogy megöleljem régi, tisztelt barátom, s gratuláljak gyönyörű könyvéhez. Igaz szívvel, híve: Kosztolányi Dezső". (DIM) Az említett könyv minden bizonnyal Oláh válogatott költeményeit tartalmazó verskötet. 20 Oláh Gábor válogatott költeményei (Csobán Endre bevezetőjével). Debrecen, 1928. A kötet a Csokonai Kör által indított Csokonai Könyvtár első darabja. (A kör vállalkozása a negyedik kötet után megbukott.)