Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
III. kötet
* Lord Rothermere. .. Mennyi remény! Mennyi álom! Már közeleg felénk a háromfejű vén Kárpát; a Retyezát messziről integet: magyar vagyok! A Quarnero kék öble 331 fölemeli Fiumét és ringatja felénk. Egy varázsütésre kikerekedik a régi, nagy Magyarország... Gyönyörű. Csak azon ütköznek meg a múltba fúlt magyarok, hogy a nemes lord el sem tud képzelni Habsburgokkal egy új Magyarországot. Azt hiszik ezek a szerencsétlen tökfilkók: az integer Magyarország és a Habsburg-dinasztia elválaszthatatlan. Még most sem értik, hogy a Habsburgok miatt veszítettünk el mindent. Újra nyakukba akarják venni ezt a kiállhatatlan és jellemtelen társaságot. * Tessitori Nóra, a híres szavaló, itt van Debrecenben, a nagyerdei belgyógyászati klinikán; a gyomoridegeit gyógyíttatja. Levélben üzenget, hogy látogassam meg; a verseimet akarja szeptemberben szavalni; szeretne személyesen megismerni. Irtózom a személyes ismeretségektől! Mindenkivel csak rádión szeretnék beszélni... Öregszem. Már röstellem fizikai hanyatlásomat, ha egy-egy szép asszony jelt ad találkozóra. Különben, Arany Jánossal tartok: „Tán értékem, ha csalódnál, alább tennéd a valónál." 332 Ha Nóra asszony Oláh Gábor lelkével akar komolyan foglalkozni: mit akar szembenézni az emberrel, aki pápaszemes, rövidre lát, túl őszinte és asszonykerülő? - Szavalja a verseimet úgy, ahogy a betűk alól kibontakozik bennük az egyéniségem. - A személyiségem úgyis megsemmisül; csak a verseim maradnak meg. * Mussolini életrajzát olvasom. Érdekes. Akaratember, tehát antipodusom, mert én meg gondolatember vagyok. Azt hiszem, az ilyen embertípus fő erénye: a kíméletlenség és a bátorság. Ne haragudjanak meg érte a „nagy emberek", ha azt pedig csak egyszerű földmíves emberek vagyunk és Ön velünk szemben tanári fizetése folytán sokkal jobb anyagi helyzetben van, mégis nemcsak hogy tűrte, hogy mi szegény emberek fizessük az Ön lakását, hanem éppen abból ered a rossz viszony, hogy Ön édesapámat durván elutasította és lakásából kidobta, amikor a házra fordított kiadásaink aránylagos megtérítését kérte. Ha Önt apám ilyen durván megsértette volna, úgy mint úri embert, azt Ön bizonyára nem tűrte volna el és megtalálta volna a módot, hogy az ilyen goromba sértésért magának megtorlást szerezzen, mint ahogy kisebb és jelentéktelenebb okok miatt is mindjárt detektívet küldött a nyakunkra. (...) a Tanár úr nem azért nem állott szóba az édes apámmal, mert ő állítólag Önt megsértette, hanem azért, mert nem akarta hallani, mikor apám az adónak és általa a házra fordított kiadásoknak megtérítését a Tanár úrtól kérte, ezért lökte ki az apámat." (Pál Júlia O. G.-hoz, 1936. aug. 27. - DIM) 331 Az isztriai Arsa folyó torkolata és a dalmát tengerpart közti öböl. 332 „S tán becsét is, ha csalódnál / Alább tennéd ... a valónál." (Arany János: Emlékül.)
