Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

ér el a Magoss Gyuri seprője - azt csak az ég tudja. Valószínűleg akkor, mikor Albrechtből V. Béla király lesz. (...) Hurrá! Lindberg amerikai repülő átrepülte az Atlanti-óceánt. New Yorktól Párizsig meg sem állott, le sem szállott. 32 és fél órát repült egyfolytában. 25 éves, svéd származású.

322 Szeretném leírni, mit érzett a 32 óra alatt, az Atlanti-tenger végtelensége fölött. Rettentő az ember akarata. Móricz Zsigmond 25 éves írói jubileumát ünnepli a pesti egyetemi ifjúság. Engemet és Klebelsberg kultuszminisztert

323 meg sem hívtak. Hm. És még azt mondják: Móricz Zs. a destruktív. Móricz különben lehet jó író, de jellemtelen ember. Sok huncutság, álnokság van őkelmében. Talán éppen azért látja a világot is álnoknak és huncutnak. No, mindegy. Amit eddig, 25 év alatt írt, az nem elég az üdvösségre. Lehet, ezután írja meg a nemesebb veretű munkáit. Két dolgát nagyra tartom: egyik az Arvalányok c. elbeszélése, másik a Tündérkert c. regénye. Ezekben embereket, élő embereket tudott teremteni. S ez nagy szó! Mert Kemény Zsigmond sem igen tudott. (...)

324 Adyra kezdek féltékeny lenni. Mióta meghalt, még jobban él. Most újra reá kénytelen nézni minden magyar. Berzeviczy Albert idézi szellemét a Kisfaludy Társaságban, Hegedűs Lóránt a Pesti Hírlapban, Makkai Sándor püspök egész könyvet ír róla, ezt megcsipkedi Négyesy László a Bp. H.-ban, Szász Károly pedig lebecsüli; Muraközy László a Prot. Szemlében mond sok igazat; Fenyő Miksa, hen322 Charles August Lindberg 1927. május 20-21-én a világon elsőként repülte át az Atlanti-óceánt. 323 Klebersberg Kuno (1875-1932): 1922 és 1931 között vallás- és közoktatásügyi miniszter. 324 Oláh a Debreczen 1926. február 21-i számában köszöntő cikket írt Móriczról. Mindjárt az elején összefoglalta, miben is áll Móricz regényművészetének jelentősége: „konok elszánásával megfogta az Örök Magyart, a mi fajtánknak nem változó s el nem múló őstípusát: a Népet, vagy más szóval a Parasztot", ami nem kevesebbet jelent, mint hogy „nemzetének az állandó arcképét örökítette meg". Pontokba foglalva sorolta elő Móricz érdemeit: 1. ,,[v]isszatér az ős formához, a néphez..."; 2. „azt írja le és azt írja meg, amit előtte még nem tett könyvbe senki magyar"; 3. „őszinte kíméletlensége", amiért annyit támadták; 4. „Móricz Zsigmond ma a legmagyarabb szavú író (...) a legmagyarabb lelkű író", aki többre tartja az igazságot, mint a szépséget; 6. „a magyarság szétszórt részeinek típusait teremti újjá és adja át az örökkévalóságnak..." (Oláh Gábor: Móricz Zsigmond 25 éve író.)